Merevlemez helyett géneken fogjuk tárolni az adatokat

2017. augusztus 23. szerda - 20:11 / Kriston László
  •    

Új mérföldkövet ért el a DNS-alapú adattárolás fejlődése: mérnököknek génszerkesztéssel sikerült 5 GIF-képet menteniük egy kólibaktérium DNS-ére. A jövő számítógépeiben élő organizmusok génállománya jelenti majd az adatrögzítés alapját.

Modern világunkban egyre több adatot generálunk, maholnap a dolgok internetén a szenzorok milliárdjai is ontják majd az adatokat. Tudósoknak új adattároló platformokat kell kifejleszteniük, hogy lépést tudjunk tartani ezzel az exponenciális növekedéssel. A DNS alapú tárolás távlatai rendkívül kecsegtetőek. Az élő organizmusok génállománya bőséges tárhelyet jelenthet. Ráadásul DNS-ben, mint erőforrásban nem vagyunk szűkében. Az évmilliárdokkal ezelőtt élt lények maradványaiból is kivehetik az örökítő anyagot és használhatják adattárolásra, írta a MIT Technology Review.

Persze egyelőre még nem tartunk itt. A Harvard University tudósai 5 képet rögzítettek a kólibaktérium (Escherichia coli) DNS-ére. Az 5 fáziskép egy galoppozó lovat mutat, s a fotótörténet hajnaláról származik, az 1870-es évekből, amikor Eadweard Muybridge készített fotókat mozgásfázisokról, és játszatta le őket egymás után, a mozgás illúzióját keltve – azelőtt, hogy létezett a mozgókép.

számítógép grafikán

Kép:Pixabay

A tudósok tulajdonképppen csak kis GIF-képeket tudtak a DNS-re kódolni: 36 x 26 pixeles fotókat. Miután felvitték őket a baktérium DNS-ére, mint adattároló felületre, a harvardi kutatók csak 90 %-os pontossággal tudták leszedni (pontosabban dekódolni) a fotókat, tehát van még mit javítani az eljáráson.

A módszerről a Nature szakfolyóiratban számoltak be a tudósok. Szerintük ez az adattárolási mód a jövőben emberi sejteken is alkalmazható lesz. De mindenképpen olyan technológiáról van szó, ami felturbózható globális méretűvé, univerzálisan elérhető szolgáltatássá. Arról azonban nem bocsátkoztak becslésekbe, hogy innovációjuk hány éven belül forradalmasíthatja a számítógépes adattárolást.

Valódi vagy szintetikus DNS?

  • A DNS-alapú adattárolásra irányuló fejlesztések eddig mesterséges DNS-t használtak, ez az első alkalom, hogy valódi DNS-t használtak adattárolásra és adatlehívásra.
  • Igazi DNS-re sokkal nehezebb adatokat rögzíteni, mint szintetikusra, mert az organikus sejtek folyamatosan változnak, osztódnak, meghalnak.
  • A mesterséges DNS mellett szól, hogy lényegesen nagyobb adatadagokat tudtak felvinni rá.
  • A baktériumok viszont jobb adathordozók, mert túlélik az atomrobbanást és a sugárzást, s a szélsőségesen magas hőmérsékletben is életben maradnak.