Újabb 400 milliárdos megszorítást jósol a GKI

2012. szeptember 26. szerda - 13:30 / kfarkas
  •    

A változatlanul konfrontatív, piacellenes, tőkét és képzett munkaerőt elijesztő magyar gazdaságpolitika akadályozza a beruházást és a modernizációt. Gazdaságpolitikai fordulat nélkül csak az evickélés, a perspektívátlan stagfláció folytatódik, remélhetően legalább zátonyra futás nélkül – állapítja meg előrejelzésében a GKI, amely szerint Magyarország gazdaságilag leszakadóban, gazdaságpolitikailag elszigetelődőben van.

Magyarország gazdaságilag leszakadóban, gazdaságpolitikailag pedig elszigetelődőben van az EU-tól – áll a GKI idei és jövő évre vonatkozó előrejelzésében. A magyar gazdaság 2012. I. félévében recesszióba került, s ez a II. félévben az aszály következtében zuhanó mezőgazdasági termés miatt tovább mélyül. A fogyasztás, a beruházás, a hitelezés egyaránt visszaesik. A vállalkozások többségének pénzügyi helyzete romlik. Az európai adósságválság enyhülése és az IMF-tárgyalások megkezdése nyomán a magyar pénzpiaci mutatók javultak. Az infláció viszont erőteljesen gyorsul. A túlzottdeficit-eljárás folytatódásának veszélye miatt elkerülhetetlen a 2013. évi költségvetés számottevő kiigazítása. Az IMF-fel és EU-val való tárgyalások sikeres lezárása továbbra is kérdéses. A kormányzat nem törekszik megállapodásra, kifelé nyugtatóként, befelé mumusként használja a nemzetközi szervezeteket. A finanszírozási helyzet esetleges éles romlása kényszeríthet ki gyors megegyezést. Így 2013-ban még megállapodás esetén sem várható a gazdasági folyamatok érdemi javulása az ideihez képest.

Az I. félévi magyar recesszió a régióban a legnagyobb, ráadásul a legtöbb környező ország növekedésre volt képes. Ez arra utal, hogy a magyar visszaesésnek csak egy részét magyarázza a gyengülő külső kereslet, abban a hazai piac szűkülésének, az ezt kiváltó téves gazdaságpolitikának van fontos szerepe. A II. félévben a hazai recesszió elmélyülése várható. A külső kereslet nem javul, a Mercedes bővülő tevékenysége csak kissé tudja emelni az ipari exportot. A belföldi kereslet inkább tovább lassul, a bizonytalan jövő miatt még a forrásokkal rendelkező gazdasági szereplők is kivárnak. A további romlás fő oka azonban az aszály miatt zuhanó mezőgazdasági termelés. Az év egészében a GDP 1,5%-os visszaesése várható. (A GKI már 2011 vége óta a GDP 1,5%-os visszaesését prognosztizálja, de ezen belül most egyfelől a korábbi növekedéssel szemben az ipar stagnálását, az agrárium, illetve a beruházások nagyobb, másfelől a szolgáltatások, illetve a fogyasztás kisebb csökkenését jelzi előre.) A cserearány-romlással korrigált GDP kb. 3%-kal esik, vagyis a tavalyinál ennyivel kevesebb felhasználásra van belföldi forrás.

Hivatalosan is recesszióban vagyunk
Romlik a hangulat a világgazdaságban, Európában és Magyarországon is. A pesszimizmus sajnos indokoltnak tűnik, itthon különösképpen. A gazdaság mutatói nem adnak okot a derűlátásra: immár technikai értelemben is recesszióban van az ország, miután két egymást követő negyedévben csökkent a GDP, ráadásul – mint arra az MFB Periszkóp szeptemberi elemzése rámutat, a magyar ipar és az exportszektor kilátásai is romlottak. A vállalati hitelek továbbra is drágák, a reálbérek és a fogyasztás csökken, az infláció viszont nő, mert az év eleji áfa-emelés és a gyenge forint árszínvonal-növelő hatása továbbra is erősebb, mint a csökkenő gazdasági teljesítményből fakadó dezinflációs impulzus. Egyre pesszimistában tekintenek a jövőbe a világgazdaság szereplői az Ifo német gazdaságkutató intézet augusztusi felmérése szerint – ezt mutatják várakozásaik a következő hat hónapra-, s a jelenlegi helyzet megítélése is két és féléves mélypontra zuhant, összegzi az MFB Periszkóp szeptemberi száma. A felmérések szerint április és június között nemcsak az eurózóna lassult, hanem az amerikai és a kínai gazdaság is.

A foglalkoztatás csak statisztikailag, a közmunkának köszönhetően bővül. A reálkereset (a közfoglalkoztatottakkal együtt) 3,5%-kal, a reáljövedelem. 2,5%-kal, a fogyasztás 2%-kal csökken, a társadalmi differenciálódás erősödik. Éves átlagban 5,7%-os lesz az áremelkedés, ennek csaknem 40%-át adóemelések magyarázzák. A pénzpiacon a 2012 eleji, krízissel fenyegető helyzethez képest megnyugvás, majd érdemi javulás történt, de a magyar kockázati felár továbbra is magas, s igen érzékenyen reagál a nemzetközi és hazai hírekre. Az a tény, hogy az alapkamat csökkentése a külső tagok szavazatával – az MNB teljes vezetésének véleménye ellenére – született meg, tovább erodálja az MNB hitelességét. A gazdaságpolitika érdemi változtatása, a kockázati prémium tartós mérséklődése nélkül egy újabb kamatcsökkentés sem élénkítené a gazdaságot, sőt a forint gyengítésén keresztül akár még fékezhetné is azt. A 2012-es költségvetés jelentős restrikciót irányozott elő, hiszen a megelőző évvel szemben most már a nyugdíjpénztári vagyondézsma nélkül kívánta elérni a 3% alatti (hivatalosan 2,5%-os) hiányt. A GKI a GDP 2,9%-át elérő EU módszertan szerinti hiányt jelez előre. Az államadósság a 2010 végi 81,4% és a 2011 végi 80,8% után 2012 végére a GDP 78-79%-a körül várható. A külső egyensúly kedvező, de már nem javuló. A tőke inkább távozik az országból, semmint bejön.

Az IMF, az EU és a magyar kormány közötti két éves pengeváltás kronológiáját itt olvashatja!

Az EU összevont GDP-je a 2011. évi 1,5%-os növekedéssel szemben 2012-ben stagnál, 2013-ban 1%-kal nő, az eurózónáé a tavalyi, szintén 1,5%-os növekedés után 2012-ben 0,3%-kal csökken, 2013-ban 1%-kal emelkedik. Németországban (amely az eurózóna GDP-jének több mint egynegyedét adja) a 2011. évi 3%-os GDP-dinamika 2012-ben 0,9%-ra lassul, 2013-ban 1%-os ütem várható. A szerény bővülés fő oka a külső kereslet lanyhulása. Az egyes EU-tagállamok közötti növekedési ütemkülönbségek nőnek (Görögország -4,7% és Lengyelország +2,7% a két szélső érték). Az EU-ban erősödik a közös intézmények megerősítésének, a föderalizmus (egy bankunió – fiskális unió – politikai unió, s egy demokratikusabb unió) felé haladásnak a gondolata, miközben számos ország kormánya ellenzi azt. Ez a kétsebességes EU kialakulása felé mutat. A német alkotmánybíróság döntése alapján ténylegesen létrejöhet az eurózóna állandó válságkezelési alapja (az ESM). Emellett az EKB jelezte, hogy kész korlátlanul beavatkozni az állampapírok másodlagos piacán, célja az állampapír-piaci problémák enyhítése és a monetáris transzmisszió hatékonyságának növelése. A beavatkozás az egy és három év közötti futamidejű állampapírok piacát érinti. A programban csak olyan országok vehetnek részt, amelyek külső pénzügyi segítséget (EFSF/ESM) kértek, és eleget tesznek a mentőcsomagban vállalt feltételeknek. Az Európai Bizottság bankunióról szóló javaslata alapján az EKB venné át az eurózóna és az önkéntesen csatlakozó többi tagállam bankfelügyeleti jogkörének jelentős részét, a nemzeti felügyeletekre, mint ügynökségekre támaszkodva. A bankunió létrehozásával mérsékelhető a bankok és az államok közötti összefonódás. A betétbiztosítási rendszer megakadályozná az eladósodott országokból való tőkemenekítést, tehermentesítené az európai stabilitási mechanizmus pénzügyi forrásait. A kereskedelmi bankok európai uniós forrásokból való feltőkésítése nem növelné az érintett tagállamok államadósságát. Végülis mindezek együtt – ha valóban bevezetik – először adnak reális esélyt az európai adósságkrízisből való kilábalásra.

Az adósságválság és az amerikai elnökválasztás miatt a monetáris politika továbbra is laza marad. Az euró dollárral szembeni árfolyama a 2011. évi 1,39-ről 2012-ben várhatóan 1,25 dollárra gyengül, majd 2013-ban 1,3-ra erősödik, jelentős rövid távú ingadozás mellett. A világgazdaság lassulása nyomán a kőolaj iránti kereslet 2012-ben mérséklődik, majd 2013-ban a nemzetközi konjunktúra javulása nyomán kissé újból emelkedik, éves átlagára azonban alig változik. A világméretű szárazság miatt az élelmiszerek drágulnak.

A tavalyi szinte folyamatos és markáns esés után idén az első kilenc hónapban lényegében stagnált a GKI-Erste konjunktúra-index, összességében igen nagy pesszimizmust tükrözve. Ezen belül az elmúlt hónapokban az üzleti várakozások kissé csökkentek, a fogyasztóiak viszont valamelyest emelkedtek.

Foghatják a fejüket a biztosítási adó miatt a devizahitelesek is
Hidegzuhanyként érheti az ügyfeleket a kormány által kivetett biztosítási adó, amelyet január 1-jétől kell majd megfizetni. A biztosítók többsége egyelőre óvatosan fogalmaz az áthárítás kapcsán, az alkusz szerint azonban nem nagyon lesz más választása a társaságoknak, mint hogy az ügyfelekkel fizettessék meg az újabb pluszterhet. Rájár a rúd a biztosítókra. A pénzintézeti különadó után a baleseti adót is a nyakukba kapták, majd pedig a Széll Kálmán Terv 2.0-val megérkezett az újabb teher is: a biztosítási adó. A legújabb kormányrendelet értelmében a baleseti adó ebbe épül bele (a kulcs marad 30%), de ezen felül a kormány megadóztatja a cascót (15%), valamint a vagyoni és balesetbiztosításokat (10%).

A kormány ugyan szinte mindent átalakít és átszervez, de valójában reformképtelen. Ennek több oka van. Egyrészt foglya korábbi reformellenes retorikájának és politikájának, másrészt etatista világnézetének. Az egészségügyben, az oktatásban és az önkormányzati rendszerben eddig megtett lépések inkább csak államosítást, elkobzást, s ennek keretében új személyi függési rendszert, a szolgáltatások szűkítését jelentik. A hatékonyabb és színvonalasabb szolgáltatásokhoz szükséges feltételek nem látszanak. A nyár végére kissé javuló pénzpiaci helyzetben ismét felerősödött a valós pénzügyi fedezet nélküli költekezésre, az államosításra és árbefagyasztásra való hajlam. Az IMF-fel és az EU-val elkezdett tárgyalásokon folytatódik a 2011 novembere, vagyis immár tíz hónapja folyó „pávatánc”. A kormánynak szíve szerint nem áll szándékában megállapodni az IMF-fel, pontosabban mindig csak akkora engedményt tesz a tárgyalások (látszatának) fenntartása érdekében, amennyi a piaci szereplők minimális bizalma érdekében elengedhetetlen.

Szeptember közepére azonban bizonyos mértékig új helyzet alakult. ki. Egyfelől az EKB és a FED szinte korlátlan pénzöntő lépései, másfelől az IMF megállapodás piaci beárazása nyomán forintban és devizában egyaránt a korábbinál sokkal előnyösebb (és jelenleg hosszabb távon is menedzselhetőnek látszó) finanszírozási helyzet jött létre. Ugyanakkor a 2013-as költségvetést illetően a hivatalos célhoz képest a GDP kb. 2%-át elérő többlethiány látszik kialakulni, ami a túlzott deficit eljárás folytatásával és ahhoz kapcsolódó szankciókkal fenyeget. Emiatt a kormány megszorításokra kényszerül, amelyhez mumusként az IMF-et használja. Az EU kohéziós forrásainak lehívhatósága érdekében most a kormánynak szüksége van az IMF-re. Arra, hogy e nemzetközi szervezet (egyébként nemlétező!) javaslatait először elutasítva, de aztán – részben arra hivatkozva, vagy azzal szemben állva – lépje meg azokat a megszorításokat, amelyek a 2013-as költségvetés rendbetételéhez kellenek. Igazán stabil helyzetet csak maga az IMF-megállapodás alapozna meg, ezt azonban továbbra is elsősorban finanszírozási nehézségek kényszeríthetnek ki. Például gondot okozhat a magyar fiskális és monetáris politika megítélésének hirtelen romlása, ha 2013 tavasza után a kormány az új jegybanki vezetéssel együttműködve túl alacsonyra engedi a devizatartalékokat. Figyelembe véve az állam likviditási tartalékait – az MNB-nél levő betéteit, a nyugdíjpénztári vagyon értékesíthető maradékát, a MOL állami kézben levő részvénycsomagját – a kormányzat folyamatos forint alapú állampapír-értékesítés esetén (az MNB által nyújtott speciális forint-deviza konverzióval) kedvező esetben akár IMF-megállapodás nélkül is eleget tud tenni a következő választásokig törlesztési kötelezettségeinek. (Új devizakötvény kibocsátása az IMF-megállapodás előtt valószínűleg bumeránghatással járna.) Ugyanakkor az sem egyértelmű, hogy a kompromisszumképtelen magyar gazdaságpolitikát látva az IMF mennyire törekszik megállapodásra, nem függeszti-e fel a tárgyalásokat, ami jelentősen rontaná a finanszírozási feltételeket.

A 2013. évi költségvetés fő számait az Országgyűlés elvileg már elfogadta, de a büdzsé még jelentősen módosulni fog. Ha erre nem kerülne sor, 4%-ot meghaladó államháztartási hiány alakulna ki (a tervezett 2,2%-kal szemben), ami az EU túlzottdeficit-eljárás folytatódását és most már minden bizonnyal tényleges szankciókat hozna magával. A GKI előrejelzése szerint a kormány olyan mértékben módosítja a költségvetést, hogy azt az EU fogadja el 3% alatti deficitet tartalmazónak, vagyis legyenek elkerülhetők a szankciók. Az is elképzelhető, hogy a választásokhoz közeledve, a jövő év vége felé hangulatjavító intézkedések céljából végül akár valamivel 3%-os hiány fölé is engedik a tényleges költségvetési folyamatokat. (A 2013-ról szóló, EU módszertan szerinti államháztartási jelentés elkészítése már az országgyűlési választások utánra esik.) Mindez azt jelenti, hogy a 2013-as költségvetés nyári tervezetéhez képest a GKI legalább 400 milliárd forint kihatású egyenlegjavító intézkedést feltételez. Az adósságszint várhatóan csökken, de sokkal kevésbé, mint amennyit az államosított nyugdíjvagyon teljes adósságcsökkentő felhasználása eredményezhetett volna.

Ezért kell módosítani a költségvetést
A biztos alapokon nyugvó tervezéssel magyarázta a kabinet azt az igencsak szokatlan megoldást, hogy már a nyár elején benyújtotta a jövő évi költségvetést. Azonban már a vita során annyi minden megváltozott a büdzsében és a már törvényesített sarokszámokban, hogy az egészet új tervezetként akarja véleményezni a Költségvetési Tanács. Ráadásul a teljesülését meghatározó gazdasági környezetet befolyásoló szabályok is gyökeresen megváltoztak az új adótörvényekkel és a munkahelyvédelmi program megvalósításához szükséges módosításokkal. Így biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak az alkalmazott válságkezelési eszközök, hanem a költségvetési tervezés terén is az unortodox megoldások országa lettünk. Már a jövő évi költségvetés tervezetének nyári benyújtásakor egyértelmű volt, hogy azt módosítani kell majd. Az országgyűlés végül is csak a 2013-as büdzsé főszámait fogadta el, de azok időtállósága már a megszavazásukkor kétséges volt. Így nem okozott nagy meglepetést, hogy az elmúlt napok hírei között egyre gyakrabban szerepelt, hogy a gazdasági tárca dolgozik az új számokon. Sajtóértesülések szerint akár már a jövő hét elején módosíthatja a kormány a 2013-as költségvetést.

A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz, de a trend romló. A kivitel bővülése kissé meg fogja haladni a behozatalét (5 illetve 4,5%), s az áruforgalmi egyenleg 7,7 milliárd euróra, a GDP 7%-áról 7,3%-ára nő. A folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a tovább emelkedő jövedelem-kiáramlás miatt 0,5 milliárd euró passzívumra vált, aminek következtében a külső finanszírozási képesség – a kissé növekvő EU-támogatások ellenére – 3 milliárd euróról 2,5 milliárd euróra, a GDP 2,4%-ára csökken. A magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését is tükrözve – a rossz hazai befektetési klíma miatt még kedvező esetben sem fogja meghaladni a tőkeexportot.

A munkavállalók jövedelme – ezen belül a minimálbér – 2013-ban legfeljebb az infláció mértékével emelkedik. Teljesen megszűnik a szuperbruttó adóalap, az adókulcs minden jövedelem-kategória esetében 16% lesz. (Ez például egy 300 és egy 400 ezer forintos bruttó fizetésnél a nettó kereset havi 4200, illetve 8600 forintos növekedését jelenti.) A reáljövedelmek legjobb esetben stagnálnak. Tovább bővülnek a szürke jövedelmek. Az árfolyamgát igénybevétele kissé növeli a lakosság elkölthető jövedelmét, de a fogyasztás ezzel együtt is csak változatlan szinten marad. A lakosság 2013-ban is nettó hitel-visszafizető marad. Bizonytalan gazdasági helyzet esetén ismét erősebbé válhat a megtakarítások külföldön való elhelyezése.

A beruházások 2013-ban kedvező esetben is csak stagnálnak. A 16% közeli beruházási ráta messze elmarad a fejlett országok 20% körüli rátájától, s példátlan a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Az EU-forrásokból származó kifizetések továbbra is lassúak, bár kissé gyorsulnak 2011 átlagához képest. Egyre kevésbé valószínű, hogy az EU-forrásokat teljes egészében ésszerűen el tudjuk majd költeni.

Az ipar bruttó termelése 2013-ban 2,5%-kal nő. Az építőipar teljesítménye jövőre immár nyolcadik, a szolgáltató szféra hetedik éve csökken. A gazdaságpolitika által lefagyasztott pénzügyi szektor a gazdaság egészének fejlődését visszafogja. A GDP összességében 0,8%-kal emelkedik, de ez szinte kizárólag a mezőgazdaságnak – alacsony idei bázisának – lesz az eredménye, vagyis a gazdaság valójában stagnál. (2011-13-ban, három év alatt összesen 0,7%-os GDP-növekedés várható.) A foglalkoztatás csak a közmunka hatására emelkedik. A munkanélküliségi ráta 2013-ban is az ideihez hasonlóan 11,2% körül lesz. Javulás esetleg 2013 végétől, a választási előkészületek jegyében várható. Az állami döntések jelentős része közvetlenül vagy közvetetten gyorsítja az inflációt, a közüzemi és az energiaárak körében pedig a szolgáltatások árát csak ideig-óráig lehet megfékezni. Változatlan gazdaságpolitika esetén hosszabb ideig 4-5% körüli infláció lesz Magyarországon (2013-ban 4,7% körüli). A pénzpiaci helyzetet a nemzetközi fejlemények és az IMF-fel és EU-val folytatott tárgyalások határozzák meg, a bizonytalanság nagyon nagy. Jövő tavasztól már a Monetáris Tanács minden tagja a jelenlegi kormány (illetve kormánytöbbség) által kinevezett személy lesz. Ez feltehetőleg növelni fogja a jegybank kormányzathoz való lojalitását, kamatcsökkentési ambícióit. Ennek azonban a nemzetközi pénzpiacra való magyar rászorultság határt szab. A jövő év végére az alapkamat 6%-ra, esetleg – nagyon jó nemzetközi körülmények között – 5,5%-ra csökkenhet, az árfolyam éves átlaga pedig nagy ingadozás mellett 285 forint/euró körül alakul.

A változatlanul konfrontatív, piacellenes, tőkét és képzett munkaerőt elijesztő gazdaságpolitika akadályozza a beruházást és a modernizációt. Gazdaságpolitikai fordulat nélkül csak az evickélés, a perspektívátlan stagfláció folytatódik, remélhetően legalább zátonyra futás nélkül.