Se pénz, se piac
Ugyanaz a forint megy kézről kézre. Mindenki lecsippent belőle egy darabot, míg el nem fogy. Azután már csak az ősközösségi cserekereskedelem marad, mint a túlélés utolsó eszköze. A hazai kis- és középvállalkozások zöme úgy próbálta, próbálja meg átvészelni a nehéz időket, hogy gyakorlatilag azt a picinyke tartalékát élte, éli fel, amely már akkor is kevés volt, amikor a bajok elkezdődtek. Íme a magyar gazdaság valósága a 21. század elején. Tovább az összeállításhoz...
Gyógyír lesz-e a költségvetés?
Bár ma a következő hét év büdzséjénél égetőbb problémának látszik az unió következő hét hónapjának finanszírozása, a 2014-2020-as költségvetés elfogadása nem csúszhat. A vita most kezdődik. Miután a következő hétéves költségvetési keretösszeg legfeljebb a 2013-as becsült inflációval növekedne az előző hétéves büdzséhez képest, a felzárkóztatásra és a közös agrárpolitikára fordítandó kiadásokat reálértéken valamelyest csökkenteni kell, merthogy kutatásra, oktatásra, infrastruktúra-fejlesztésre és a külkapcsolatokra többet akar költeni az unió. A bevételi oldal egyik újdonságként szerepel két európai adó, amely az uniós polgárok zsebét is érintheti.
Manapság az unió minden területen keresi az „európai" megoldást, amely kevésbé függ az egyes tagországok hozzájárulásától. Ez történik az eladósodott államok mentőcsomagjai esetében, ha megszületik az Stabilizációs Pénzügyi Alap 2013-ban, és ebbe az irányba mutat a következő pénzügyi időszak költségvetésének szellemisége is: az unió európai adókból páneurópai programokat finanszírozna, akár európai kötvények révén. A változás nem váratlan, hiszen a 2007-2013-as költségvetés elfogadásának egyik kitétele volt, hogy a bizottság megreformálja mind a bevételi, mind a kiadási oldalt. José Manuel Barroso, a bizottság elnöke szerint az unió történetében először az uniót valóban egységes egészként kezelő, „integrációs" büdzsé született, a pénzügyi programozásért és a költségvetésért felelős biztos, Janusz Lewandowski pedig úgy fogalmazott: kiadási oldalon evolúciós, a bevételek szerkezetében revolúciós a változás. Tovább a cikkhez...
Gondoskodás: Nincs pénz!
A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását követően sokaknak lett egyértelmű, hogy az állami nyugdíj nem fogja fedezni a családok megélhetését a jövőben. Ennek ellenére az öngondoskodás szintje még mindig rendkívül alacsony a hazai társadalomban. A hosszú távú megtakarítások arányának növeléséhez anyagi forrásra legalább olyan szükség lenne, mint tudatformálásra.
Viszonylag megfelelő mértékű állami nyugdíjra kizárólag azok számíthatnak, akik magas fizetésért dolgozó alkalmazottak, de sokat tehetnek félre a jól keresők, akik alacsony bejelentett fizetésért dolgoznak - állította Holtzer Péter a 2007-2009 között működő Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke egy budapesti konferencián. Utóbbiak tartozhatnak a hazai társadalom egyik olyan szegmenséhez, amelynek tagjai nyitottak az egyes bankok, biztosítók, önkéntes pénztárak által kínált hosszú távú megtakarítási termékekre. Tovább a cikkhez...Bükkaranyosi alternatíva
A negyvennégy település alkotta térségi akciócsoport 2007-ben döntött arról, hogy elsősorban közösségi energiatermeléssel, megújuló energiaforrások hasznosításával kíván foglalkozni. Az egyre több sikert elkönyvelő együttműködéshez Miskolc városa után Eger, majd Paks csatlakozott. Idén nyáron pedig már együtt nyújtottak be pályázatot Brüsszelbe, immár Salgótarján, Veszprém és Kecskemét közreműködésével.
Termelni, tárolni, elosztani, újrahasznosítani, s mindezt integrálva - hangzik pofonegyszerű szavakkal a képlet, amelyből látszólag a fantázia világába tartozó végeredményt kerekít ki a mérnökember. Dr. Nagy József kezdetben negyvennégy, javarészt borsodi település javára kezdte el megszervezni a megújuló energiaforrások hasznosítását és a 21. századi tiszta technikák, technológiák alkalmazását. A keretet a bükkaranyosi székhelyű Bükk-Miskolc Térségi LEADER Akciócsoport, a Bükk-MAK LEADER jelenti, amely ma már stratégiai kapcsolatban áll Miskolccal. Tovább a riporthoz...
A piacszerzés terepei
Bajban vannak azok a kkv-k, amelyek kizárólag a belföldi piacra támaszkodnak. A hazai kereslet bővülésére idén sem lehet számítani. Ebben a helyzetben a beszállítói kapcsolatok bővítése vagy a külpiacokra kilépés nyújthat menekülést. Az út korántsem könnyű, hiszen a már éledő ágazatokban nagyon erős a konkurenciaharc, s tőke nélkül nincs sok esély.
A magyarországi vállalkozások jelenleg leginkább az exportpiacokban bízhatnak, miután a hazai fogyasztás bővülése, így a belső piaci lehetőségek még váratnak magukra. Tavaly leginkább a külpiacra termelő nagy, túlnyomó részben külföldi tulajdonú cégek tudták érdemben javítani számaikat. A magyar tulajdonú kkv-k exportteljesítményének fokozására az elmúlt évtizedben ugyan számos alkalommal hirdettek meg állami programokat, ám a 2006-2009 közötti időszakban mindössze 18 százalékuk adott el legalább egy alkalommal árut vagy szolgáltatást külföldön, szemben az EU-tagállamok 25 százalékos átlagával. Tovább az összeállításhoz...
