Nem a múlté a szövetkezet

2012. április 06. péntek - 13:22 / Sebők Orsolya
  •    

Neveztük őket kollektívának, közösségnek, gazdálkodószervezetnek, szövetkezeti társaságnak, egyesületnek, de az egykor virágzó szövetkezetek mára ellehetetlenültek Magyarországon. Számos európai államban viszont ma is jelentős gazdasági tényezők. Ez a forma ugyanis sok téren az egyedüli versenyképes megoldást nyújtja, helyzetbe hozhatja a kistermelőket, és orvosságot jelenthetne a foglalkoztatottság bajaira is.

 

Kép:MTI
Kép:MTI

Magyarországon a szövetkezeti szektor legfeljebb 1-1,5 százalékkal részesedik az ország GDP-jéből, míg Franciaországban a legnagyobb szövetkezetek éves árbevétele eléri az ország árbevételének 28 százalékát. Ma a magyar lakosság 8 százaléka tagja valamilyen szövetkezetnek – az európai átlag 16 százalék -, miután a rendszerváltáskor működő közel 7000 szövetkezetből mindössze 2959 maradt: a 3500 ipari szövetkezetből 2868, az 1261 mezőgazdasági és halászati szövetkezetből 945, a 273 fogyasztási szövetkezetből 119 eltűnt húsz év alatt, derül ki az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) Szövetkezeti Kutatóintézete által 2012-ben készített háttértanulmányból.

Orvosság munkanélküliség ellen

Pedig a szövetkezeteknek nagyon jelentős szerepük lehetne a hazai rendkívül alacsony foglalkoztatottság növelésében. Az OSZT nemrég kidolgozott stratégiája szerint a szövetkezés a munkanélküliség világában valódi alternatíva lehet a társadalmi bajok orvoslásában.
– Ma a tízmillió lakosból mindössze 1,8 millióan termelnek hozzáadott értéket. Több mint négyszázezer a tartósan munkanélküliek száma, a feketegazdaságban keresőké pedig hatszázezer körül van. A foglalkoztatás bővítéséhez gazdasági növekedés kellene, de erre 2013-ig nincs esély. Ebben a helyzetben a szövetkezeti forma jelenthetne megoldást – mutat rá dr. Vadász György, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) ügyvezető elnöke. Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) elnöke szerint a vidék felemelkedése és a hazai mezőgazdaság rendbetétele kizárólag szövetkezeti alapon oldható meg.

2012 a szövetkezetek éve
„A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális szükségleteiket, törekvéseiket közös tulajdonú, demokratikusan irányított vállalat útján valósítsák meg.” Ez a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének definíciója. Világszerte mintegy hárommilliárd ember megélhetését biztosítja valamilyen szövetkezeti keretben végzett tevékenység. Írországban a lakosság 70, Finnországban 60, Ausztriában 59 százaléka tagja valamilyen kooperációnak, és az Amerikai Egyesült Államokban is népszerű ez a működési forma. A világ 300 legnagyobb szövetkezete 2008-ban 1600 milliárd dollár értékű GDP-t termelt, ez megközelítőleg annyi, mint Oroszország, a világ nyolcadik legjelentősebb gazdaságának teljesítménye. Az ENSZ Közgyűlése a 2012-es évet a Szövetkezetek Nemzetközi Évének nyilvánította azért, hogy felhívja a figyelmet a szövetkezésben rejlő hatalmas gazdasági potenciálra. A nemzetközi szövetség szerint a szövetkezeti rendszer fejlesztése a válságból való kilábalás egyik eszköze lehet, miután a szövetkezetként működő vállalkozások – főként a fogyasztási, ipari és szolgáltató szövetkezetek – általánosságban ellenállóbbak a válsággal szemben. Az ENSZ úgy véli, ennek hátterében a demokratikus döntési folyamat, a rugalmasság, valamint a tagok egymás iránti szolidaritása áll.

A rendszerváltás előtt az áfészek például a mezőgazdasági tevékenységet is integrálták a kereskedelmi tevékenységbe. A mezőgazdasági szakcsoportok között volt sertéstenyésztő, méhész, mezőgazdasági termelő. Az értékesítési szövetkezet biztosította a feltételeket a termeléshez – egyebek közt előleget adott -, majd átvette az árut.
– Az áfészek saját vágóhídján közel negyvenezer sertést vágtak egy évben, és előállítottunk feldolgozott termékeket is. A szövetkezet adta a malacot, amit a háztáji gazdaságban felhizlaltak, majd elhozták a vágóhídra, ahol kifizették az árát. A felvásárlási és termékértékesítési tevékenységünk keretében takarmányt is biztosítottunk. A kistermelő tehát az élőmunkát adta, amelyért a kereskedelmi szövetkezet fizetett. Most nincs ilyen együttműködés, és sajnos a Darányi Ignác Tervben sem jelenik meg a kormányzati szándék, amely ilyen integrált működés kialakítását célozná – mondja Zs. Szőke Zoltán.

Kép:MTI
Kép:MTI

Új típusok is vannak

Szakértők szerint nem kellene új dolgot kitalálni, csupán a korábban működő modellt újraéleszteni. A szövetkezetfejlesztés a legolcsóbb és a leggyorsabban megtérülő beruházás, vélik. Kitörési lehetőséget a mezőgazdasági termékek szövetkezeti felvásárlása és ipari feldolgozása, valamint piacra vitele jelentene – ideértve a biotermékek értékesítését is – az OSZT tanulmánya szerint. A turizmussal kapcsolatos népművészeti ipar, a csökkent munkaképességűek közös üzemi vagy háziipari jellegű foglalkoztatásának a megszervezése is jelentős gazdasági hasznot hozhatna, és figyelmet érdemelne a képzési, továbbképzési centrumok, egészségügyi, kutatási, tájékoztatási szövetkezeti intézmények kialakítása is. Az újszerű szövetkezeti típusok – a szociális és a faluszövetkezetek, a modellszövetkezetek, a szövetkezeti klaszterek – megalakítása is komoly előrelépést jelenthetne a foglalkoztatotti mutatókban.

A zöldség arca, a vidék jövője
„A munkaerő-igényes családi és társas gazdaságokat integráló szövetkezetekre építhető a vidék jövője” – áll az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) tanulmányában. Nyugat-Európában már korábban, a fenntartható fejlődés részeként elindultak az alulról szerveződő mozgalmak, derült ki a Tudatos Vásárlók Egyesülete által tartott rendezvényen, ahol francia, német, angol, osztrák példákat mutattak be. A közösség által támogatott mezőgazdaság megélhetést jelent a gazdáknak, egészséges, megfizethető élelmiszerhez juttatja az embereket, és ökológiailag hozzájárul a fenntartható környezethez. Európa országaiban eltérő néven és struktúrában szerveződnek meg az alulról építkező közösségek, de a filozófia mindenhol ugyanaz: a vidéki kistermelő akkor életképes, ha személyes kapcsolatot alakít ki a fogyasztóval. Egy-egy ilyen összefogás – ahogyan az egyik francia szövetkezet vezetője fogalmazott – arcot ad a mezőgazdaságnak.
■ A francia AMAP-ok szolidáris alapon működnek. A fogyasztó egy szezonra köt szerződést a termelővel, aki vállalja, hogy rendszeres időnként friss termékkel látja el őt. Az árakat az éves fenntartási költségek és a tagok létszáma határozza meg. Fogyasztó és termelő közösen viselik a felelősséget: a földtől és az időjárástól függően a kosárban hol több, hol kevesebb a termény van. Az viszont biztos, hogy a szerződés ideje alatt a család megfelelő minőségű friss idényzöldséghez és -gyümölcshöz jut, a termelő pedig megél. Az ilyen együttműködések lényege a partnerség, kevésbé a vevő–eladó reláció. A zöldségtermelőkön túl pék, méztermelő és halász is tagja a szövetkezetnek, és sajt vagy hús is kerülhet a kosárba, az együttműködéstől függően.
■ Németországban a tizenhat tartomány számos pontján működik hasonló összefogás, és két évvel ezelőtt Magyarországon is megjelent a kezdeményezés. Egy egyhektáros családi biogazdaság körülbelül harminc négyfős család számára tud zöldséget termelni. Hónap elején kell fizetni, és hetente lehet átvenni a „dobozt”. A teljes doboz – amely egy négytagú család átlagos heti zöldségfogyasztásának megfelelő mennyiségű zöldséget tartalmaz – havonta 20 ezer forintba kerül. A társadalom érettsége is kell ahhoz, hogy működni tudjon a közösségi szövetkezés. Az egyre hangsúlyosabb fenntarthatósági kérdések és a – talán a gazdasági válság hatására – tudatosabbá váló fogyasztói magatartás is errefele tereli az embereket.

Állami szerepvállalás nélkül viszont a legambiciózusabb terv is kudarcra van ítélve.
– A szövetkezeti integrációk kialakulását, nem a szövetkezetet kell támogatni. Olyan együttműködési rendszerek kialakítására van szükség, amelyek mögött valódi termelés és valódi együttműködés van, és azt célozzák, hogy az áru a fogyasztóhoz jusson. Ez nem más, mint a korábbi szakcsoporti rendszer újraélesztése – emeli ki az ÁFEOSZ elnöke.

Hiányzik a bizalom

A stratégiának azonban csak az egyik pontja a méltányos támogatási rendszer elveinek az újragondolása. Legalább ilyen fontos az új szövetkezeti törvény, amely képes lehet arra, hogy a szövetkezésben kialakult negatív helyzeten változtasson.
– Szövetkezetet alapítani elvileg egyszerű: hét-tíz ember társul, jelentős törzstőkére sincs szükség. A tagok az alapszabályban meghatározott összegű részjeggyel járulnak hozzá az induláshoz. Mégsem népszerű ma Magyarországon ez a forma, sőt! Hiányzik a bizalom. A számtalan megoldatlan gazdasági, szövetkezetpolitikai probléma is akadályozza ma, hogy tömegek életlehetőségei és életkilátásai javuljanak a kooperáció révén – mutat rá Farkas Tamás, az OSZT elnöke.

A jelenleg hatályos, 2006. évi X. törvény nem fedi le a teljes szövetkezeti mozgalmat, nem ösztönöz szövetkezet alapítására, és hiányzik a széles körű társadalmi egyeztetés. Ma a pályázatok, támogatási források megszerzése miatt is inkább gazdasági társaság alakításában érdekeltek az emberek, és nem abban, hogy szövetkezetekbe tömörülve próbáljanak meg boldogulni. Az új alaptörvényből is kimaradt a szövetkezeti forma. A kormány megígérte ennek pótlását sarkalatos törvény formájában. „Alapvető igény, hogy a jogalkotó abból induljon ki: a stabilitást és a fejlődést szolgáló 2959 szövetkezet közötti együttműködés, a nyíltság és szolidáris viszony, a közösségért való törődés törvényi megalapozásához és támogatásához közérdek fűződik. Megfelelő szintű mértékben (az adózás keretében) ismerje el a törvény a szövetkezetek szociális célú tevékenységét" – olvasható a Kihívások és válaszok a hazai szövetkezeti rendszerben címmel készült tanulmányban.

A Global 300* csoporthoz tartozó szövetkezetek összes éves árbevétele az országuk gazdaságának teljes árbevételéhez képest (2008-as adatok alapján)

Ország

Árbevételarány (százalék)

Franciaország

28

Egyesült Államok

16

Németország

14

Japán

8

Hollandia

7

Egyesült Királyság

4

Svájc

3,5

Olaszország

2,5

Finnország

2,5

Korea

2

Kanada

1,75

*A világ 300 legnagyobb szövetkezete alkotta csoport.
Forrás: International Co-operative Alliance: Global 300 Report 2010

Egy tag, egy szavazat

– A szövetkezéssel, a szövetkezetekkel kapcsolatban megrendült bizalom helyreállítása érdekében a törvénynek tartalmaznia kell a szövetkezeti autonómiát, az önrendelkezést, a függetlenséget, az önkéntes és nyitott tagságot, a demokratikus részvételt – mondja Farkas Tamás.

A tanulmány szerzői szerint az „egy tag, egy szavazat" elvének mindenképpen érvényesülnie kell az új jogszabályban az öntevékeny közösségek védelme, az egyéni felelősség, a demokratikus tagi ellenőrzés mellett. A spekuláció elleni fellépés korszerű szabályozása és a közérdekű feladatvállalás elismerése szintén részét kell képezze az új jogszabálynak, hogy az alkalmas legyen a mára holtpontra jutott szövetkezeti rendszer újraformálására.
– Az új törvénytől azt várjuk, hogy visszahozza az eredeti szövetkezés eszméjét, a „manchesteri alapelveket" – szögezi le Vadász György. – Ha a jogszabályi környezet a gazdálkodószervezeteket ösztönözné arra, hogy szövetkezetté alakuljanak, túllennénk a negatív hozzáálláson – állítja a szakember, és hozzáteszi: addig, amíg az adójogszabályok olyanok, hogy a cégeknek jobban megéri szürkülni, mintsem szövetkezni, nem érjük ezt el.

A kormány a koncepcióalkotás szakaszában van, így – bár az OSZT stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal – nem lehet tudni, hogy a háttéranyagban vázolt stratégia milyen mértékben válik majd a koncepció részévé.