Amennyiben ránézzünk a foglalkoztatási statisztikára, akkor úgy tűnhet, hogy jól áll a kormány. 2010-ben (július-szeptember közötti időszak) 3,771 millióan dolgoztak, míg a KSH által közölt adatok szerint 2014-ben ugyanezen negyedévben 4,148 ezer fő. Ez kb. 10%-os, vagyis kétségtelenül jelentős növekedés.
A biztató kép ellenére azonban a Policy Agenda szakértői úgy vélik, hogy a magyar munkaerőpiac valójában lélegeztetőgépen működik, mivel a bizonytalannak számító munkahelyek száma nőtt. Azaz, az átmeneti munka, a külföldi munkavégzés, és a kiscégeknél való munka, vagy kényszervállalkozás – amelyek akár feketemunkaként is jelentkeznek; a munkaerőpiac „mozgását” a támogatott munkahelyek (főleg a közmunka) tartják fent, amelyek minden költséget egybeszámítva (bérek, adminisztrációs terhek, közfoglalkoztatók önrésze) akár 200 milliárd forint feletti összeget vesznek el a költségvetésből. A nem támogatott új munkahelyek száma a válság előtti szint alatt van, amely azt mutatja, hogy a versenyszféra nem képes kitörni az eddigi helyzetéből; miközben a közmunka ilyen mértékű alkalmazása erős társadalmi és politikai függőséget okoz, amelynek kárait később fogjuk igazán elszenvedni. (Nem véletlenül rettegnek a holnaptól a fiatalok.)
Válság tünetei
Érdemes megnézni a KSH által készített másik munkaerőpiaci felmérést is, ez pedig az alkalmazottakat figyelembe vevő statisztika. Ebbe azok a foglalkoztatottak kerülnek, akik legalább 60 órát dolgoznak havonta, és az 5 fő feletti foglalkoztatóknál a versenyszférában, vagy bármilyen költségvetési intézményben dolgoznak. Ebben a tekintetben már differenciáltabb a helyzetkép, mivel 2010-ben (január-szeptember) átlagosan 2,694 millió alkalmazott volt, míg 2014-ben ugyanezen időszakban 2,814 millió. Ez pedig már szerényebb, csupán 4,5%-os növekedés. Ennek a növekedésnek pedig a 68 százalékát ráadásul a közszféra tette ki, ahol négy év alatt 81 ezer fővel nőtt meg az alkalmazottak száma.
A kormány által kedvelt foglalkoztatási adatokba mindenki beleszámít, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. Ez egy önbevalláson alapuló mérés, amelybe a feketén foglalkoztatottak, a külföldi munkát végzők, az átmeneti (akár egy-két napos) munkát végzők is beleszámítanak. Illetve természetesen minden olyan dolgozó, aki akár munkaszerződéssel napi 8 órát dolgozik, de azt 5 fő alatti cégeknél tölti el. De ugyanúgy beletartozik ebbe a statisztikába, aki kényszervállalkozó lett, vagy aki családi vállalkozásba bedolgozik.
Az állam statisztikák adatai alapján látható, hogy milyen esélyei vannak azoknak, akik el akarnak helyezkedni. Elsőre az adatok ebben a tekintetben is kiválónak tűnnek. 2014-ben az első tizenegy hónap adatai alapján becsülve kb. 800 ezer új munkahelyet jelentettek be a munkaügyi szolgálatnál azok a munkáltatók, amelyek új dolgozót keresnek. Ez a szám több mint a duplája a 2008-as adatnak (393 ezer új munkalehetőség).
Azonban a 2014-es álláshelyeknek 76 százaléka az állam által támogatott munkahely. Ennek kb. 90 százaléka konkrétan közmunka. 2008-ban ez az arány még csak 36 százalék volt. Amennyiben a költségvetési pénzekből támogatott munkalehetőségeket kivesszük, akkor pedig az új munkalehetőségek száma nem éri el a gazdasági válság előtti szintet.
Ez pedig egy nagyon „tartaléklángon” működő munkaerőpiacot mutat, ahol az elhelyezkedés főképpen az állami programok segítségével valósulhat meg. Ezekből ugyanakkor rengeteg áll rendelkezésre, legalábbis a munkaügyi központok adatai alapján. 2014-ben összesen kb. 540 ezer közmunka alkalmat kínáltak, amelyek természetesen inkább néhány hónapos foglalkoztatásra adtak lehetőséget, azaz egyáltalán nem tekinthetjük ezeket stabil munkahelyeknek.
