Kevés problémát oldottunk meg a válság eddigi három éve alatt - kezdte a sötét hangulatú helyzetértékelést Róna Péter közgazdász, jogász, üzletember, az Oxfordi Egyetem Blackfriars College tanára, a MNB felügyelőbizottságának tagja, az Ökopolisz alapítvány kuratóriumának társelnöke. Surányi György közgazdász, egyetemi tanár, az olasz Intesa Sanpaolo bankcsoport regionális vezetője, a CIB Bank elnöke, a MNB korábbi elnöke szerint viszont az elmúlt három év eredménye az USA bankrendszer javulása, "kvázi stabil" állapotának létrejötte, amivel szemben az Európai Unióban a bankok feltőkésítésének elmaradása miatt a pénzintézetek sérülékenysége továbbra is fennáll.
Pogátsa Zoltán, közgazdász, szociológus, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a CEU és a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára azt hangsúlyozta, nagy válság előtt állunk. Véleménye szerint 2008-ban csak a diagnózis történt meg, azóta viszont csak pótcselekvések történtek, így a baj még nagyobb, mint volt. A hatalmas méretű amerikai bankok maguk jelentenek rendszerkockázatot, összeomlásuk az országot veszélyeztetné. A megmentésük miatti felvásárlások eredményeként viszont mára még a három évvel ezelőttinél is nagyobb szervezetekké váltak, amelyek kockázata így még nagyobb. (Egy elemzés szerint a 6 nagy bankot 350 részre kellett volna osztani ahhoz, hogy ez megszűnjön.) Nem lett megoldás a sokak által a válság egyik okának tartott un. származtatott termékek bonyolultságára sem, azok, ha lehet, még összetettebbekké váltak az elmúlt években. Véleménye szerint tehát indokolt volt az Egyesült Államok hitelintézetek általi leminősítése.
Jövedelem eloszlási perverzió
A mostani helyzet okának felderítéséhez Róna szerint messziről kell indulnunk, amikor a lakossági finanszírozást végző takarékbankok, a vállalkozásokról gondoskodó kereskedelmi bankok és a pénzpiacok működését saját tőkéből fedező befektetési bankok, valamint a biztosítótársaságok eltérő kockázati platformon, egymástól függetlenül kezelődtek. Az, hogy ezek összefonódtak, véleménye szerint kezelhetetlenné tette a rendszert, hiszen eltérő pénzügyi kockázatok kerültek közös nevezőre.
Surányi alapvetően makrogazdasági okokra vezeti vissza a válság kialakulását, amelyben természetesen szabályozási hibák is hozzájárultak. Ennek alapja az a "jövedelem eloszlási perverzió", amely miatt a növekedés nagy része a felső 1-2 százalékhoz kerül, így a családok jövedelme nem nőtt, így a fogyasztás és a beruházás sem. Ezt a dilemát igyekeztek feloldani a hibás fiskális és monetáris politikával Amerikában, a világ pedig "kéjjel" finanszírozta a deficitet. Véleménye szerint a három évvel ezelőtt még elérhető fiskális eszközök mára kimerültek, és a helyzet megoldására elérhető monetáris lehetőségek is közel vannak ehhez.
Róna szerint ugyanakkor nem lehet kizárólag makrogazdasági elemzéssel megérteni a válság okait, hiszen így figyelmen kívül hagynánk a meghatározó társadalmi tételeket. Hangsúlyozta ezek szerepét a válság megoldásában is - a híres, változásra képes amerikai mentalitás miatt ők lesznek azok, akik elsőként másznak majd ki a gödörből. Magyarország alapvető gondja, hogy "nincs benne kakaó" hangsúlyozta. A multik és a hazai vállalatok létrehozta duális gazdaság lehetetlenné teszi a teremtő erő kibontakozását. Mindenki függőségben él, kevesen gondolkodnak és sokan taktikáznak, a magyar társadalom bérmunkássá vált. A költségvetési politika társadalmi meghatározottságával Pogátsa is egyetértett, véleménye szerint ezért nem lehet az unióban ilyet egységesen létrehozni.
Globális egyensúlytalanság
A szakértők egyetértettek abban, hogy reálkonvergenciában egymástól távoli országokat nem lehet azonos monetáris elvek szerint irányítani. Hatalmas hiba volt Róna véleménye szerint az euro bevezetése is, ami a kontinensen belül centrum és periféria országok kialakulásához vezetett. Ezt a problémát Pogátsa is kiemelte, kiegészítve azzal, hogy a két országtípus számára meghatározott azonos kamatláb függőségi viszony kialakulásához vezetett. Véleménye szerint a válság Európában is inkább kumulálódik, mintsem elülne. Surányi szerint ahhoz, hogy az euro működőképes közös fiskális politika kialakítására és a valósnál sokkal flexibilisebb - tényleg szabadon áramló - munkaerőre lett volna szükség.
Véleménye szerint a problémát az okozta, hogy az EU nem foglalkozott a globális egyensúlytalansággal. Azzal, hogy a deficittel (hiánnyal) és szufficittel (bevételi többlettel) működő országoknak ki kéne egyenlíteni egymást egy fenntartható rendszer kialakításához. Ennek az egyensúlynak kellene visszaállnia, amit globális koordinációval lenne elképzelhető. Az egyensúly fontos, ha ugyanis minden ország egyszerre akar egyensúlyt teremteni a költségvetésében, csökkenteni államadósságát, az globális szinten fenntarthatatlan. Mikrogazdasági példával élve, ha egy vállalkozó az alkalmazottak számának csökkentése mellett növeli a termelékenységét, azt hatékonyságnövelésnek hívjuk. Ha viszont minden vállalat egyszerre tenné meg, akkor a sok elbocsátott ember miatt olyan szinten esne a fogyasztás, ami mindenkit a mélybe rántana. (Az idei 1,5 százalékos GDP növekedés után a korábban várt 3,0 százalékkal szemben már csak 0,5 százalékos bővülést vár a Kopint-Tárki jövőre.)
Ki a hibás?
A vita akkor kezdett élesedni, amikor Róna azon nézetei fejtette ki, miszerint az USA és Európa közös problémája, hogy a reálgazdaság és a pénzügyi szféra elvált egymástól, utóbbi öncélúvá vált és - az EU-ban egyenesen tragikus - "zavaró nyomást gyakorol" a reál területre. Surányi Görgy felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy fojtogatásként és kizsákmányolásként kezelje a közvélemény a bankok nyújtotta hiteleket és azt, hogy ezeket a kihelyezéseket vissza is szeretnék kapni. Mint mondta, a bankokat arra találták ki, hogy áthidalja a lejárati meg nem feleléseket (vagyis a hosszú lejáratú hitelek rövid távú kölcsönökből való fedezését).
A magyarországi helyzetet is sok szempontból különbözőképpen látták a szakértők. Surányi szerint 1989 és 2001 között alapvetően jól fejlődtünk, ma viszont a banki tapasztalatok szerint a kkv-k hiteleinek bedőlési aránya több, mint 30 százalékos. Pogátsa szerint az alapgondot a magyar háztartások alacsony keresete jelenti, ami miatt elviselhetetlenné vált számukra a svájci frank 20 százalékos ingadozása. A magyar háztartások kifejezetten alacsony megtakarítási szintje is az okok között van, ami Surányi szerint szintén társadalmi meghatározottságú kérdés, így figyelembe kellene venni a gazdaságpolitikai tervezés során.
Róna szerint viszont a hitelek bedőlésének nagy aránya a bankokat minősíti. A hazai, 6-9 százalékos, és a multikra vonatkozó 1-2 százalékos reálkamat közti különbséget képtelenség ledolgoznia a hazai kkv-knak. A jó időszakban 4 százalékos növekedést produkáló gazdaság számára Surányi szerint is elviselhetetlen az ilyen magas kamatszint, hangsúlyozta azonban: ez nem a bankok, hanem a hibás gazdaságpolitika hibája - a monetáris és fiskális poltikia szétválásáé - amivel Róna is egyetértett.
A bankok működésében két hibát volt hajlandó elismerni, egyrészt az eurotól független devizában való eladósodást, másrészt a válság után kihelyezett hitelek árazásának önző voltát. Előbbit "monumentális szakmai hibának" nevezte Róna, hangsúlyozva, az ebben rejlő hatalmas profitlehetőség miatt válaszották ezt az utat a bankok. Ennek eredményeként elvesztették a társadalom bizalmát és hibáikkal ideje lenne szembenézniük. Véleménye szerint a követhetetlen kamatszámítás és a hitelszerződések egyoldalú módosításának lehetősége védhetetlen. Surányi ugyanakkor azt hangsúlyozta -a hibák elismerése mellett -, hogy a fix árfolyamú végtörlesztés, amellett, hogy a bankoknak hatalmas veszteségeket okoz (ami "senkit nem érdekel"), de az országnak is rossz lesz, mivel egy idő után a pénzintézetek "fizikailag képtelenek lesznek hitelt nyújtani". Másrészről a végtörlesztés nyomán gyengül majd a forint, s miután az államadósság 45 százaléka devizában halmozódott fel, az is. Emelkedhet a kamat, ami végül a magyar lakosságnak évente hatvan-százmilliárd forint többletterhet jelent majd. Ezzel Róna Péter is teljesen egyetért, mint mondta: a devizahitel halmaz összeroppantja a bankokat, a nemzetgazdaságot és a társadalmat is. A közelmúlt intézkedései pedig csak rontanak a helyzeten.
