Ki tesz pénzt az egészségügybe? Se az állam, se az emberek

2016. október 16. vasárnap - 07:30 / Sebők Orsolya
  •    

Nemcsak a nyugdíjunkról, az egészségünkről is magunknak kellene gondoskodni. Egyéni szinten nem gondolkodunk ezen előre, a szabályrendszer pedig nem támogatja az öngondoskodást. Felébred az emberek veszélyérzete?

Bár a magyarok legnagyobb arányban a nyugdíjasévekben várható jövedelmük mértékétől, valamint a súlyos betegségektől tartanak felmérések tanúsága szerint, a 18 és 65 év közötti lakosság mindössze tíz százalékának van megtakarítása. Pedig a magánmegtakarítások becsatornázása nélkül kétséges, hogy milyen színvonalú öregségi ellátásra számíthatunk másfél évtized múlva. A lakosság megtakarításra fordítható forintjaiért küzdenek az egészségpénztárak is. Bár az elmúlt években a pénztártagok saját befizetései valamelyest nőttek, még mindig a munkáltatói tagdíj-kiegészítés adja a kasszákba beérkező pénzek közel hetven százalékát a legtöbb egészségpénztár esetében. Noha a jegybank szektorjelentése idén meglepően szűkszavúan tér ki erre az önkéntes ágra – talán azért, mert most először az egészségpénztárak, az önsegélyező pénztárak és az egészség- és önsegélyező pénztárak adatait összevontan mint egészség- és önsegélyező pénztári intézménycsoportot kezeli a felügyelet –, az azonban így sem kétséges, hogy továbbra is csökken a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, amit alig kompenzál az egyéni befizetések csekély bővülése.

Természetes, hogy egy fejlett ország állami egészségügye nem képes az idősödő társadalmak igényeit teljes mértékben finanszírozni.

Nem gondolkodunk előre

Magyarországon az egészségtudatosság sajnos nagyon alacsony fokon áll, akár az államot, akár az egyént tekintjük. Leitner György, a Diagnoscan Magyarország vezérigazgatója szerint az természetes, hogy egy fejlett ország állami egészségügye nem képes az idősödő társadalmak egészségügyi igényeit teljes mértékben finanszírozni. Ezért helye van mind a köz-, mind a magánellátásnak, akár egészségpénztári vagy egészségbiztosítási formában. (Az emberek többsége még manapság is azt hiszi, hogy a nyugati színvonalú ellátást kínáló egészségbiztosítás a felső 10 ezer kiváltsága, de az állami ellátást kerülik, ha lehet.)

– Egyéni szinten nem vagyunk hajlandók hosszú távon előre gondolkodni, Akkor esünk pánikba, amikor baj van, és ekkor már hatalmas összegeket is hajlandóak vagyunk fizetni – sajnos legtöbbször zsebbe – a gyógyulásunkért. Állami szinten – a rendszerváltás óta – az egészségügy nem kapott sohasem prioritást. Keveset – és azt is rosszul – költünk az egészségügyre, ráadásul inkább költünk a deficitek utólagos pótlására, mint a prudens gazdálkodás, illetve a prevenciós szemlélet ösztönzésére – fejtette ki véleményét a szakember a Patika Egészségpénztár egyik hírlevelében.

Workplace of doctor - stethoscope, medicine clipboard on wooden desk

Kép: Fotolia

Kiss András, a Budai Egészségközpont marketing- és kommunikációs igazgatója szerint az emberek egészségtudatosak lennének, miért is lenne másként, hiszen mindenki szeretne minél tovább, betegség nélkül élni. Azt, hogy ez a vágy érvényre jusson, alapvetően két dolog akadályozza: egyrészt az egészséggel kapcsolatos ismeretek hiánya, másrészt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nehézségei.

Pedig az államnak is elemi érdeke lenne, hogy támogassa az öngondoskodás térnyerését, több okból is. A gyógykezelés finanszírozása drága, az egészséges társadalom hatékonyabban termel, a magánrendszerben igénybe vett szolgáltatás révén pedig csökken a közellátás terhe.

Ha valakit csak a legújabb gyógyszer vagy terápia segítségével lehet meggyógyítani, a saját zsebéből kénytelen fedezni a kezelést

Amúgy az Egészségbiztosítási Alap is hasonló problémákkal küzd, mint az OEP. Az idei költségvetése alig haladja meg a tavalyit, nem éri el a 2000 milliárd forintot. A szinten tartás, ha úgy vesszük, pozitív, másrészt viszont azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási támogatásban részesülő gyógyszerek piaca, és az ezekre épülő ellátások nem bővülhetnek. Az innovatív terápiák támogatására pedig egész biztos nincs mód változatlan büdzsé mellett. Vagyis, ha valakit csak a legújabb gyógyszer vagy terápia segítségével lehet meggyógyítani, a saját zsebéből kénytelen fedezni a kezelést. „Ésszerűen felhasznált, érdemi forrásbevonás nélkül nem várható a népegészségügyi helyzet pozitív változása” – írja jogi blogján a DLA Piper.

Így fog kinézni jövőre a cafeteria
Jön a százezer forintos készpénzjuttatási lehetőség, megmaradnak az adómentes juttatások, 50 százalékos munkáltatói terhet kell fizetni jövőre a bérlet és az iskolakezdési támogatás után. Itt találja a részleteket.

Új cafeteria

Jövőre pedig még nehezebb helyzetbe kerülhetnek a kasszák, amikor az önkéntes pénztári tagdíj-kiegészítés már az egyes meghatározott juttatások kategóriába fog tartozni, és 49,98 százalékos adót kell utána fizetni. Olyannyira nem, hogy a K&H szakértői szerint a következő egy évben nagyítóval kell majd keresni a béren kívüli juttatást nyújtó vállalkozásokat.

– Az új cafeteriarendszer tervének bejelentésekor készült felmérés eredménye szerint a következő egy év során a kkv-k mindössze 37 százaléka kalkulál a béren kívüli juttatások valamelyik formájával, ami az elmúlt tizenkét év legalacsonyabb aránya – mutat rá Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv-marketingfőosztályának a vezetője. Elgondolkoztató a felmérés egy másik eredménye is: az Erzsébet utalvány és a közlekedési hozzájárulás után – ez mindkettő kikerül a béren kívüli juttatások köréből – a készpénz-cafeteria lépett a harmadik helyre a népszerűségi rangsorban. Ez pedig megint nem az öngondoskodás térnyerését fogja erősíteni. Hacsak fel nem ébred az emberek veszélyérzete, és a pénz egy részét befizetik önkéntes pénztári számlára. Ha úgy vesszük, ez nem is rossz üzlet, hiszen az egyéni befizetést 20 százalék szja-visszatérítéssel az állam is megtoldja.

A múlt tanúsága szerint, ha az önkéntes pénztári adóterhek mérséklődnének, a munkáltatók valószínűleg bőkezűbben támogatnák dolgozóik öngondoskodásra fordítható megtakarításait. 2012-ben, amikor a munkáltatói tagdíj-kiegészítés után 30,94 százalékos kedvezményes adót kellett fizetni, 42,5 milliárd forint munkáltatói hozzájárulás áramlott például az egészségpénztárakba, 2015-ben pedig 35,7 százalékos adó mellett már csak 31,1 milliárd folyt be. A munkáltatók által befizetett cafeteriaadó viszont nem volt kevesebb akkor, amikor alacsonyabb volt az adókulcs, sőt! A Patika Egészségpénztár számítása szerint 2012-ben 13,17 milliárd forint, 2015-ben csak 11,13 milliárd folyt be ebből a forrásból a költségvetésbe.

Már most sem ingyenes?
A magyarok több mint 70 százaléka szerint a hálapénzre azért van szükség, mert annak hiányában rosszabb ellátást kapnak. A GKI Gazdaságkutató a Stabilitás Pénztárszövetség megbízásából két éve készített felmérése alapján a lakosság kétharmada fizetősnek tartja az egészségügyet, és a válaszokból az is kiderült, ha legálisan megvásárolhatóak lennének az egészségügyi szolgáltatások, akkor szóba sem kerülne a hálapénz. Mindössze a felnőtt magyar lakosság 30 százaléka tartja ingyenesnek az egészségügyi ellátást, amelyben hálapénz vagy más fizetség nélkül is megkapható a szükséges ellátás, 15 százalék viszont kifejezetten fizetős rendszerről beszél, amelynek az alapja a hálapénz vagy külön díj, amit a megfelelő ellátásért és az elégséges odafigyelésért kell adni. A GKI felmérésének eredménye alapján a többség szerint átláthatóbb és tisztább lenne a rendszer, ha azok a többletszolgáltatások, amelyekért ma hálapénzt fizetnek, legálisan, számla ellenében akár egészségpénztárakon keresztül megvásárolhatóak lennének. Kilenc százalék viszont úgy nyilatkozott, hogy akkor sem változtatna hálapénz-adási szokásain, ha jogszerűen megvásárolhatná azt az egészségügyi szolgáltatást, amit ma hálapénzért kell megszereznie. Egy másik, ezerfős reprezentatív felmérés szerint a többség az orvosok és az egészségügyi dolgozók fizetésemelését tartja jó megoldásnak a hálapénz visszaszorítására. A Nézőpont Intézet Gazdaságfehérítési Kerekasztalának közvélemény-kutatásában megkérdezettek 14 százaléka gondolja úgy, hogy a hálapénzről leginkább a betegeknek kellene leszokniuk.