Inkább a kormány, mint Brüsszel miatt vannak gondjaink

2012. szeptember 14. péntek - 11:07 / piac-profit.hu
  •    

A kormányzat szerint a magyar gazdaság problémamentes lenne, ha az euróövezet nem nézne komoly gondok elé. Ebből következően az EU/IMF hitelkeret is csupán azért szükséges, mert külső problémákkal kell majd szembenéznünk. A kormány első hallásra reálisnak ható gazdasági pillanatképe azonban hamis, a tények határozottan mást mutatnak.

Magyarországnak meg kell védenie magát a válságtól, amelyet nem ő okozott, és a mélyüléséhez sem járult hozzá. Magyarországnak az IMF-hitelmegállapodásra is az EU problémái miatt van szüksége, mégpedig azért, hogy a válságtól védje magát. Mindezt Orbán Viktor fejtette ki hétfőn a parlament őszi ülésszakának első napján napirend előtti felszólalásában.

A kormányfő úgy vélte, Magyarország ma nagyobb mozgástérrel rendelkezik és erősebb, mint 2008-ban, amit annak köszönhet, hogy vállalta a vitát multikkal, bankokkal, nemzetközi szervezetekkel, s ebből a vitából győztesen került ki. Orbán szerint az elmúlt két évben megvédték a magyar emberek munkahelyeit, munkahelyteremtő beruházások valósultak meg, és a válság előtti szintre szorították vissza a munkanélküliséget. A tények azonban mást mutatnak.

Bajban tényleg nem vagyunk egyedül

A kormányzat által vázolt egyszerű gazdaságpolitikai helyzetelemzés annyiban igaz, hogy az EU-tagállamok válsága, különösen az euróövezeti országoké, jelentős hatással van a magyar gazdaságra. Miután az export termelésünk célpontjai főként ezek az országok, ezért nyilvánvalóan meghatározó befolyással bír a gazdasági növekedésünk lehetőségére, ha ezen külső piacainkon csökken a kereslet. Mivel a magyar gazdaság kivitele a rendszerváltást követően ezekre a piacokra rendezkedett be, ezért felesleges azt elemezni, hogy mi lenne, ha máshol is lennének exportpiacaink – olvasható a Policy Agenda heti elemzésében.

Amennyiben elfogadnánk azt a feltételezést, hogy problémáink oka az Európai Unió gazdaságának okaira vezethetők vissza, akkor az az állítás is igaz lenne, hogy a környező országokéval hasonló pályát, vagy legalábbis azonos trendeket kellene bejárnunk. Ezt pedig nem igazolják a főbb gazdasági mutatók.

Romlik a hangulat a világgazdaságban, Európában és Magyarországon is. A pesszimizmus sajnos indokoltnak tűnik, itthon különösképpen. A gazdaság mutatói nem adnak okot a derűlátásra: immár technikai értelemben is recesszióban van az ország, miután két egymást követő negyedévben csökkent a GDP, ráadásul – mint arra az MFB Periszkóp szeptemberi elemzése rámutat, a magyar ipar és az exportszektor kilátásai is romlottak. A vállalati hitelek továbbra is drágák, a reálbérek és a fogyasztás csökken, az infláció viszont nő, mert az év eleji áfa-emelés és a gyenge forint árszínvonal-növelő hatása továbbra is erősebb, mint a csökkenő gazdasági teljesítményből fakadó dezinflációs impulzus.

A kelet-közép-európai régió teljesítménye vegyes: a lengyel, a román és a szlovák gazdaság 2 százalék körüli ütemben bővült 2011. második negyedévéhez képest, Magyarországon és Csehországban viszont immár egymást követően két negyedévben is zsugorodott a GDP.

A válság második hullámának áldozatai

A Policy Agenda megvizsgálta az EU 27 tagállamának, valamint Izland, Norvégia, Svájc és Horvátország GDP-jének alakulását. Azt elemezték, hogy 2008 második negyedévhez képest, amikor még a gazdasági válság jelei nem érződtek, hogyan sikerült helyreállítani a gazdaság teljesítményét. Az összesen 31 országot tartalmazó listán Magyarország a 25. helyen áll, mivel a jelenlegi GDP értéke 7,1%-kal alacsonyabb, mint négy évvel ezelőtt volt.

A környező országokkal és a Baltikummal összevetve (összesen 11 ország) a 7. helyen állunk, amely azt mutatja, hogy több hasonló fejlettségi szintű, vagy gazdasági szerkezetű ország is képes volt jobban kikerülni a válságból, mint hazánk.

Ami ennél is nagyobb probléma, hogy mely ország milyen tendenciát mutat, azaz milyen előjelekkel kell számolni az elkövetkező években. Magyarország azon 12 európai ország közé tartozik, ahol újabb válság-hullámot mutatnak a gazdasági fejlődés adatai. Jelenleg azonban nem az a  kérdés, hogy mikor sikerül behoznunk a 2008-as szintet, hanem az, hogy egy rövid átmeneti fellendülés után vajon milyen mély lesz a  visszaesés újabb fázisa.

A tények tehát nem azt mutatják, hogy a magyar gazdaság problémái kizárólag az euróövezetre lennének viszzavezethetőek. Sokkal inkább azt, hogy ezen tagállamok nehéz helyzete hatványozottabban jelenik meg nálunk, és – a szakértők által jelzett hibás gazdaságpolitika mellett – ezáltal újabb válság-hullámot kelt.

Adósságcsökkentés: Nem jött össze

Az államadósság és a deficit csökkenésének fő forrása a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása volt. Az év első felében az idei tervezett hiány tartása még biztosnak látszott, mára azonban a kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt lassan kétségessé válik. A 2013. évi költségvetésideficit-tervet pedig már a javaslat benyújtásakor irreálisnak tartották a szakemberek, és aggályainak adott hangot a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is, elsősorban a bevételi oldal, többek között a tranzakciós illetékből származó összegek bizonytalanságait bírálva.

Hétfőn a plenáris ülés előtt, szakbizottsági meghallgatásán Matolcsy György gazdasági miniszter beszélt arról, hogy az IMF/EU-delegációval is vita van a 3 százalékos hiányról, és elismerte: valószínűleg nem fogják a jegybankra is kivetni a tranzakciós illetéket. Mindezek mellett a 2013-ra tervezett 1,6 százalékos GDP-növekedés is megalapozatlan – a magyar gazdaság jelenleg recesszióban van, a második negyedéves adat 1,3 százalékos visszaesést mutat -, de napirend előtti beszédében Orbán Viktor mégis a növekvő gazdaságra hivatkozott. Emiatt sem meggyőző, amikor arra hivatkozik, hogy Magyarország sikeres, problémáinak oka az unió válsága. Az EU összességében 0,2 százalékos GDP-csökkenést produkált, a 27 tagország közül 20 jobban teljesített nálunk.

A háztartások fogyasztása mélyponton

A hazai gazdaságpolitika egyik sarokköve a belső fogyasztás megerősítése, ezt szolgálta az egykulcsos adórendszer, amely révén a magasabb jövedelmű családok elviekben többet fogyaszthattak volna. Ezzel szemben – ahogy hónapok óta lehet látni – ezt semmi sem igazolja, sőt 2008-hoz képest a háztartások fogyasztási kiadása 10,2%-kal esett vissza. Ezzel pedig a vizsgált 31 ország közül a 23. helyen állunk.

A környező országokhoz és a Balti-államokhoz viszonyítva a középmezőnyhöz tartozunk. Problémát az jelenti, hogy tendenciáiban nálunk romlanak az adatok. Ezért, ha a trendek tovább folytatódnak, akkor 2 éven belül az utolsó három között lehetünk. Ez pedig politikai értelemben is viszonylag egyszerű képlethez vezet: Magyarország rosszabbul él, mint négy éve, miközben a szomszédos országokban bővülnek a háztartások kiadásai, azaz a belső kereslet élénkíti  a gazdaságot.

A Policy Agenda véleménye szerint az adatok nem támasztják alá azt a kormányzati kommunikációt, hogy növekedési problémánk kizárólag az euróövezetben rejlik. Valójában a külső gondok begyűrűzése inkább sérülékenységünkre irányítja rá a figyelmet. Ez pedig azt is jelenti, hogy ha a kabinet meg akarja előzni a tovább mélyülő válságot, akkor elsősorban gyorsan pénzügyi  védőháló után kell néznie, ezt pedig álláspontunk szerint csak IMF/EU megállapodás tudja biztosítani.