A fordítókat tömörítő szervezetek – a Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete (Proford), a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (MFTE), valamint a Szabadúszó Fordítók és Tolmácsok Egyesülete (SZOFT) – reformtervezetet dolgozott ki egy fordítói névjegyzék létrehozására. A széles társadalmi támogatottságot élvező javaslat felvázolja az európai gyakorlatnak megfelelő olcsó, rugalmas, az állampolgári, közintézményi és piaci igényeket is figyelembe vevő nyelvi közfeladat-ellátás gyakorlatát.
A szakmai javaslatot a Legfőbb Ügyészség, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, a Külügyminisztérium Közigazgatási Államtitkársága, a Szellemi Tulajdonok Nemzeti Hivatala, a Közbeszerzési Hatóság és a Magyar Ügyvédi Kamara is támogatja. Előkészítésében adatszolgáltató partner volt az Országos Bírósági Hivatal is.
Miért van szükség a fordításszakma korszerűsítésére?
A fordítói szakmai névjegyzék használata nemcsak a cégek, de az állampolgárok számára is tehermentesítést jelent, mert mindannyian a gyors, magas minőségű és olcsó szolgáltatásban érdekeltek. A hiteles fordítások vásárlóinak a közel 300 magyar fordítót számláló névjegyzék használata 28–68 százalékos költségmegtakarítást jelenthet a jelenlegi állami szolgáltatáshoz képest. A névjegyzéki rendszerben kvalifikált, a munkájáért személyes felelősséget vállaló nyelvi szakember hitelesítené a lefordított dokumentumokat. Mindezt rögzített, egyszerűen áttekinthető és a jelenleginél jelentősen alacsonyabb árazással.
Jelenleg a visegrádi négyek egyetlen olyan országa vagyunk, ahol nincs fordítói névjegyzék. Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában ez a reform a rendszerváltozást követően megtörtént, és ma már a helyi Igazságügyi Minisztériumok által felügyelt, ingyenesen elérhető e-regiszterek közel ezer szakembert számlálnak országonként.
A fordításszakmát 33 éve a szocializmusból ránk maradt 24/1986. (VI. 26.) Minisztertanácsi rendelet szabályozza, amely elavultsága és átláthatatlansága miatt is megérett a változtatásra. Emellett az európai uniós jogalkotási trend egyértelműen a független fordító- és tolmácsnyilvántartások kialakítását szorgalmazza a tagállamok körében, hogy ezáltal elősegítse az európai hiteles fordítási piac megnyitását és a tagállami névjegyzékek együttműködését.
Egy hamarosan életbe lépő EU-rendelet értelmében bármely uniós tagállamban egy, a nyelvi közfeladat ellátására jogosult szakfordító hiteles fordítását el kell fogadnia minden tagállami hatóságnak. Ha tehát a magyar jogalkotó nem nyúl hozzá a régi jogszabályhoz, a magyarországi fordítók kivételes versenyhátrányba kerülnek európai kollégáikkal szemben. A hazai közigazgatás szintén szembesül a névjegyzék hiányával, hiszen az utóbbi években jelentősen megnövekedett a ritka- és hiánynyelveken (pl. pástú, dari, urdu vagy albán nyelven) dolgozó tolmácsok és fordítók iránti igény a bíróságok és hatóságok körében. A megnövekedett igényeknek a jelenlegi, központosított állami rendszer kapacitásában és működési modelljével nem tud megfelelni. Különösen a menekültügyi meghallgatások, kérelmek elbírálásakor fontos a rendezett hátterű, kvalifikált, nemzetbiztonsági átvilágításon is átesett tolmácsok e-névjegyzéke, amely megoldaná a hatóságok munkáját megnehezítő és potenciálisan nemzetbiztonsági kockázatokat is hordozó félrefordítások problémáját.
