Így nyer végül az állam

2016. október 13. csütörtök - 15:10 / Sebők Orsolya
  •    

Jó darabig úgy tűnt, nem döntöttek rosszul, akik anno az állami nyomás ellenére magánnyugdíjpénztár-tagok maradtak, hiszen a kasszák szép hozamot termeltek. Mostanra viszont kiderült, bármit is gyűjtöttek, végül a közösbe kell dobniuk.

2010 októberében fogadta el a parlament a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítását, amivel az Orbán-kormány az addig hárompilléres nyugdíjrendszert kétpilléresre faragta. A tagok többsége a következő hónapokban visszalépett az állami rendszerbe. Őket azzal hitegették akkor, hogy a megtakarításaikat egyéni számlán vezetik, és majd örökölhető lesz. Egy hónappal később a kormány azt is bejelentette: a munkáltatói járulékot a jövőben nyugdíjadóvá nevezik át. Hogy ez mit jelent valójában? Azt, hogy az adóért semmiféle ellenszolgáltatást nem kell vállalni, szemben a járulékkal. Vagyis a jövőben kapott nyugdíj összege egyre inkább függetlenné válhat az aktív évek során befizetett összegtől.

2010 év végén a teljes magán-nyugdíjpénztári vagyon meghaladta a háromezer-milliárd forintot, aminek a nagy része bekerült az állami rendszerbe, az egyéni számlák ígérete pedig gyakorlatilag ígéret maradt. Ma legfeljebb azt nézheti meg bárki az Ügyfélkapun át, hogy mennyi tb-t fizettek utána, az egyéni megtakarításoknak már nyomuk sincs. Az a közel hárommillió ember, aki visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe, ma azzal kell szembenézzen: a korábban nyugdíjcélra félretett forintjai eltűntek, és nagy valószínűséggel semmilyen nyugdíja nem lesz, ha azt csak az államtól várja majd. (Ma már az MNB is azt mondja, legfeljebb 2030-ig biztosak a nyugdíjak.)

Nyugdíjat, de miből?
A magyarok legnagyobb arányban a nyugdíjas években várható jövedelmük mértékétől, valamint a súlyos betegségektől tartanak felmérések tanúsága szerint. Nem is alaptalanok az aggályok: az MNB tanulmánya is rámutatott: csak 2030-ig biztosak a nyugdíjak. Ennek tükrében még riasztóbb adat, hogy a 18 és 65 év közötti lakosság mindössze tíz százalékának van megtakarítása. Pedig a magánmegtakarítások becsatornázása nélkül tehát kétséges, hogy milyen színvonalú öregségi ellátásra számíthatunk másfél évtized múlva.

2011. január 31-ig kellett azoknak nyilatkozniuk, akik nem hagyták magukat az állam által zsarolni. Mindössze hatvanezren bíztak inkább a magán-megtakarításukban, és maradtak magán-nyugdíjpénztári tagok. Lehet, hogy a pénztára mellett kitartók jártak jól? Első ránézésre igen, hiszen a kasszák 2014-ben és 2015-ben is remek hozamokat produkáltak. 2015-ben a legjobban, 8,94 százalékos hozammal, a Budapest Magánnyugdíjpénztár Növekedési portfóliója teljesített, de még a leggyengébb Szövetség Nyugdíjpénztár Klasszikus portfólió is 1,54 százalékot hozott. A hatvanezer ember megtakarítása tehát kétségtelenül megvan, és azóta is gyarapszik a hozamokkal. A hatályos jogszabályok szerint a magánnyugdíjpénztár-tagok a nyugdíjba menetelkor megállapított havi járandóságuk 75 százalékát kapják az államtól, 25 százalékot pedig a nyugdíjpénztár fizet számukra. Elvileg.

Gyakorlatilag azonban a mai napig nincs kidolgozva a járadékfizetési törvény – ezt a kormány csak az önkéntes kasszákra vonatkozóan készítette el –, amely lehetővé tenné, hogy a pénztárak a nyugdíjkort elért tagoknak kifizetéseket teljesítsenek. Az a magánnyugdíj-pénztártag tehát, aki nyugdíjba megy, kénytelen visszalépni az állami rendszerbe, és bedobni a közösbe az akár többmilliós megtakarítását, ha szeretné megkapni a teljes nyugdíját. Kérdés, megéri-e. Vagy jobban jár, ha továbbra is kitart, hátha egyszer megszületik a szóban forgó jogszabály. Addig azonban a megállapított nyugdíja 75 százalékából kell megélnie. Ha pedig időközben meghal, az örökös adó- és járulékmentesen hozzájut a megtakarításhoz.