A vállalati forinthitelek állománya, de még inkább a kisvállalkozók hitelfinanszírozása az inflációt meghaladó mértékben nőtt az elmúlt másfél évben; a vállalkozói szféra forrásszerkezetében már érezhetően nagyobb a bankhitelek szerepe, mint korábban. A hitelkamatok fokozatos, az utóbbi hónapokban felgyorsult ütemű csökkenése érzékelhetően felerősítette a kis- és középvállalkozások kereskedelmi bankoknál megjelenő hiteligényét.
Tőkét, de honnan?
A stabilizálódó belgazdasági helyzet, a felgyorsult gazdasági növekedés, a jelentősen lelassult infláció körülményei között mind több vállalkozás tulajdonosai, vezetői vélik úgy, hogy érdemes lenne fejlesztésbe, bővítésbe fogni, mert a termékeiknek, szolgáltatásaiknak lenne piaca. Sőt, nem egy ágazatban máris tapasztalják a kereslet élénkülését.
Az elképzelt fejlesztésnek több finanszírozási forrása is lehet.
Az elmúlt években felhalmozott saját tőke igen ritkán lenne erre tisztán elegendő. Sok helyütt a keletkezett nyereséget visszaforgatták a vállalkozásba, számos egyéni, családi vállalkozásnál pedig szinte maradéktalanul gyorsan kivonták a magánszférába, és az most, magántőkeként nem biztos, hogy gyorsan mozgósítható vagy befektethető formában van.
Az idegen tőke bevonásának korlátozott – és nálunk egyelőre nem is gyakori – formája a csendestársak belépése a vállalkozásba vagy az egyébként is csak bizonyos vállalkozási típusok iránt érdeklődő kockázatitőke-társaságok forrásainak igénybevétele.
Az olyan klasszikus tőkeszerző eszközöket, mint az új részvények vagy kötvények kibocsátása, főként az ismert, nagy cégek vethetik be.
A kis- és középvállalkozások tehát a bankokhoz fordulnak hitelért, azzal a reménnyel, hogy a mostani, a korábbiaknál lényegesen alacsonyabb, 13-14 százalékos kamatszinteken, az igencsak összezsugorodott kamatrések mellett már ki tudják termelni a hitel visszafizetésével járó többletet.
Földuzzadt magánvagyon
A hitel igénylésének alapja egy vállalkozási elképzelés, egy fejlesztési ötlet. A hitelkérelem elbírálásakor azonban a bank nem dönthet csupán csak az ötlet, annak jövőbeli esélyei alapján. Sok kis- és középvállalkozás ezért azzal kénytelen szembesülni a hitelintézetek felkeresésekor, hogy gazdálkodói múltja gátolja a jövőbeli fejlődését. A hitelképesség elbírálásának ugyanis egyik fontos eleme, legalább középtávra visszatekintően, az ágazati átlaghoz közelien jövedelmező tevékenység. Márpedig számos vállalkozás – az úgynevezett adókímélő jövedelemkivonási és könyvelési technikák alkalmazása miatt – nem tud az eddigi fennállására kellően nyereséges gazdálkodást igazolni. A hiteligény így már gyakran az első lépésben elvérzik a bankoknál; hiába volt valójában nyereséges a vállalkozás, ha azt a hivatalos elszámolásai nem mutatják.
A bizonyítottan nyereséges gazdálkodás ténye sem elegendő azonban a hitelkérelem pozitív elbírálásához. A bankok minden esetben kérnek a hitel fedezetéül szolgáló biztosítékokat is.
Csakhogy a tőkekivonó, adóelkerülő eljárások miatt a vállalkozási nyereség gyakran magánvagyonná transzformálódott. Most tehát ebből kellene biztosítékot adni a vállalkozás fejlesztésére igényelt bankhitelhez. Ha a magánvagyonban a felhalmozott profit a bank számára értékelhető, kezelhető formában van, akkor szóba jöhet hitelbiztosítékként. Ezt viszont sokan nem szívesen ajánlják fel a banknak, mondván, hogy ami már az ő magán- vagy családi vagyonuk, azt nem kockáztatják. Csakhogy a hitelkérelmek banki elbírálói meg azt mondják erre: miért bíznának ők egy olyan vállalkozásban (miért bíznák rá a betétesek pénzét), amely maga sem hisz annyira az eltervezett fejlesztés sikerében, hogy tulajdonosai a magánvagyonukat kockáztassák érte? És ezen a ponton nemegyszer be is fejeződnek az alig megkezdett hiteltárgyalások a bank és ügyfele között.
Hasonlóképpen nem tudnak a bankok mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor a kérelmező(k)nek több vállalkozásban is van érdekeltsége, és mert a keletkezett nyereséget eddig is ide-oda mozgatta ezek között, adott esetben a hitel-visszafizetés garanciájaként a többi cég jövőbeli profitját is felajánlja. A bankok azonban mindig egy konkrét vállalkozásnak nyújtják a hitelt, annak a hitelképességét vizsgálják, és azzal kötnek szerződést.
Jól informált számlavezetők
Mindezek ellenére a vállalatok és a kisvállalkozók által felvett bankhitelek állománya dinamikusan nő. Ez azt is mutatja, hogy a bankok jobbnak látják a hitelek visszafizetésének esélyeit, mint korábban, és találnak megoldást a nehézségekre.
A perspektívában gondolkodó, a saját jövőjükben bízó vállalkozások – szemben a minél több költséget elszámoló, minél több jövedelmet kivonókkal, amelyek mintha maguk sem bíznának teljesen vállalkozásuk jövőjében – a több munka, a nagyobb befektetés révén próbáltak eddig is nagyobb haszonhoz jutni. Náluk eddig sem volt jellemző a totálisan „adókímélő” könyvelési technika; tehát a bankok részéről értékelhető gazdálkodási történetük van. Mivel pedig ezt az eddigi számlavezető tudta követni a legjobban, a piacon kevéssé ismert kis- és középvállalkozások logikusan a saját, a róluk információval rendelkező számlavezető bankjuktól remélhetnek leginkább hitelt.
A nagyvállalatok számára természetes, a kisebb cégek vezetői viszont nem mindig veszik jó néven – talán mert korábban nem nagyon lépték túl a családi, baráti érdekkört –, hogy a bank a hitelbírálat során igen részletesen meg kívánja ismerni a vállalkozást, holott minél több a pozitív információ, annál nagyobb az esély a hitelkérelem pozitív elbírálására.
Rátermettség és biztosíték
Az a banki tapasztalat, hogy az addig kézi vezérléssel irányított kisebb vállalkozások fejlesztéséhez, a vállalkozás új nagyságrendjéhez sokszor már nem elegendő a meglévő menedzseri, de főként a marketingismeret, és ezt a tulajdonos-vállalkozók nem ismerik fel időben. Márpedig a hitel futamidejére szóló üzleti tervnek és magának a hitelkérelemnek a szakszerű összeállítása is sokat számít, árulkodó, ha komoly hiányosságok vannak. A hitelt nyújtó bank nem szólhat bele a vállalkozás menedzselésébe, még akkor sem, ha a fejlesztést jelentős arányban a hitel finanszírozza; ily módon viszont a cégvezetők szakmai hozzáértése, igényessége, a fejlesztés előkészítettsége a hitelbírálat fontos eleme.
A teljes ügyfélminősítést követően már könnyebben sor kerülhet a hitel folyósítására, ha a bank számára elfogadható biztosítékok lekötésére is mód van. Megfelelő biztosítékok még akkor is bankhitelhez juttathatják a vállalkozást, ha eddig nem mutatta magát különösebben nyereségesnek; ez azonban ritka eset, hiszen ilyen esetben jobbára bankbetétek, első osztályú minősítésű értékpapírok stb. lekötése jöhet szóba biztosítékként.
Jóval gyakoribb, hogy a működési előélete és az üzleti tervben felvázolt jövője alapján hitelezésre érdemesnek minősített vállalkozások vagy tulajdonosaik ingatlant ajánlanak fel jelzálogba a banknak. (A biztosítékok szóba jöhető valamennyi típusát most nem vesszük végig.) Azért is kézenfekvő ez a megoldás, mert a vállalkozásokból kivont jövedelem zömmel ingatlan-magánvagyonba került. A bankok azonban – a közhiedelemmel ellentétben – az ingatlant sem tartják problémamentes hitelkockázati fedezetnek, és ezen az ingatlanpiac mostani fellendülése sem változtat alapvetően. A bank ugyanis azt a lehetséges jövőbeli helyzetet mérlegeli, hogy a vállalkozás nem fizetése esetén, szükséghelyzetben milyen eredménnyel tudná értékesíteni a hozzá kerülő ingatlant. Ezt általában sem könnyű előre jelezni, az ingatlanpiac robbanásszerű áremelkedése pedig különösen óvatossá teszi a bankokat, mivel nem tudni pontosan, mi mozgatja az árakat, és még meddig, milyen ütemben tarthat az árak emelkedése.
Banki kockázat mérséklése
A konjunkturális kockázatokat a bankok különböző eljárásokkal igyekeznek mérsékelni, nem véletlenül kínálnak kész hitelezési konstrukciókat egyes, konjunkturális hatásoknak kevéssé kitett vállalkozásoknak. Ilyenek voltak a patikaprivatizációhoz nyújtott vagy legújabban az orvosi praxishitelek. Az így szerzett tapasztalatok, a kialakuló hitelezési gyakorlat alapján valószínű, hogy a bankok a jövőben is kínálnak hasonló hitelcsomagokat, akkor már a saját ágazati orientációikhoz igazodva.
A bank biztonságérzetét és a hitel odaítélésének valószínűségét növeli, ha a vállalkozás működését valamely külső szervezet ellenőrzi, vagy megrendeléseivel nagymértékben stabillá teszi. Például, ha a kérelmező rendszeresen állami vagy önkormányzati megrendeléseket teljesít vagy multinacionális cég rendszeres beszállítója, akkor a bank ezt egyfajta előzetes minősítettségnek tekinti, nagyobb esélyt lát arra, hogy a vállalkozás a hitel futamideje alatt sem marad megrendelések nélkül.
Ha a vállalkozás eddigi és a hitel futamidejére prognosztizált jövedelmezősége megfelelő, de egyébként nincs elegendő biztosíték a banki hitelhez, megoldást jelenthet a különböző, hitelgaranciát nyújtó szervezetek kezességvállalása vagy az állami költségvetés kifejezetten a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló célelőirányzatainak terhére igénybe vehető garanciák.
A bankok várakozásai – és reményei – szerint a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés, az optimista növekedési kilátások hamarosan elvezetnek oda, hogy a vállalkozásokból a bizonytalanság elmúlt évei alatt kivont tőke elkezd visszaáramlani a vállalkozói szférába, s így egyre jellemzőbb lesz a perspektívában gondolkodó vállalkozás, amely minden vonatkozásban megfelelő előéletet teremt magának ahhoz, hogy ha egy fejlesztés finanszírozásához a saját erőt bankhitellel kell kiegészítenie, akkor a bank valós és pozitív képet kaphat a gazdálkodásáról. Ilyen körülmények között pedig már az a banki gyakorlat is kialakulhat, amelyben a hitelezés alapvetően az üzleti terv megbízhatóságára és nem a hitelbiztosítékokra épül.
dr. Sebők Emília
Kényszermegoldás
Az úgynevezett kényszervállalkozók helyzete a hitelezhetőség szempontjából is lényegesen eltér a nyereségorientált vállalkozásokétól, hiszen a tevékenységük elsődleges célja az önfoglalkoztatás, a személyes megélhetés biztosítása. Ennélfogva jellemzően nem is halmoznak fel profitot, és többnyire nem is kívánják a vállalkozásfejlesztés klasszikus útját járni. Ha szerény tevékenységbővítésre nyílik módjuk, akkor ezek a nagyon kis vállalkozások inkább a bankok nem célhoz kötött személyikölcsön-konstrukcióit és nem a vállalkozói hiteleket veszik igénybe.
Sebők Emília
