Hiába leplezik le a csalásokat, az óriásvállalatok felsővezetői megússzák

2017. február 09. csütörtök - 20:00 / piacesprofit.hu
  •    

Mivel a nagyvállalatok dolgozói sokszor részvényopciókban kapják év végi jutalmukat, ezért az érdekük, hogy a cég mindenáron jól teljesítsen. Így fordulhat elő, hogy az esetleges jogsértéseket senki nem jelenti – hisz akkor zuhanna az árfolyam.

A nagyvállalatoknál sok esetben névtelenséget biztosító „besúgó” rendszer működik éppen azért, hogy ha egy alkalmazott valami szabálytalanságot észlel a cégben, anélkül jelenthesse azt, hogy félnie kellene a főnöke vagy kollégái haragjától. A New York Times cikke szerint azonban az úgynevezett „whistleblower” rendszerek sok esetben nem működnek megfelelően. A bejelentők kilétét az anonimitást garantáló program dacára sokszor felfedik, és a szakma megbélyegzi őket, feketelistára kerülnek. Az eredmények sem mindig elegendőek, sokszor csak alsóbb szinteken hullanak a fejek, pedig nem biztos, hogy ott kellene.

„Whistleblowing”
A „whistleblowing” rendszerek jelentősége, hogy a munkáltató jól kidolgozott eljárásrend alapján egy „biztonságos” jelentési rendszert üzemeltet annak érdekében, hogy a munkavállalók a szervezeten belül észlelt jogellenes vagy a szervezet magatartási szabályait sértő cselekményeket egy erre szakosodott csapat tudomására hozzák. Erre azért van szükség, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a munkavállalók általában tartanak az ilyen jellegű cselekmények hagyományos úton, azaz a közvetlen felettes útján történő jelentésétől. Ennek oka, hogy számos esetben a visszaélés bejelentőjét a bejelentés miatt hátrányos következmény éri, adott esetben még a munkáját is elveszítheti.
Bíró Ferenc, az EY Visszaélés-Kockázatkezelési üzletágának vezetője szerint azért nincs itthon whistleblower-kultúra, mert a kommunizmusban viruló „feljelentős” kultúra iránt averzió él az emberekben. Pedig bizonyos esetekben igenis szükség lenne rá.

Whistleblower-kultúra

Amerikában nagy hagyománya van a „whistleblower” szerepnek, amire magyarul még igazán jó kifejezés sincs. Hívhatjuk árulkodásnak vagy besúgásnak, egyik sem hangzik jól. Valójában a törvényszegők bejelentéséről van szó. Azért is fontos a szerepük, mert bár az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) feladata, hogy figyelje, a tőzsdén lévő részvénytársaságok betartsanak minden szabályozást, mivel rengeteg cég van a tőzsdén, sok a törvényi kikötés, és kevés a SEC-tisztviselő, gyakran besúgók tippjeire kell támaszkodniuk.

A 2008-as válság nyomán a Wall Streetet és pénzügyi szektort megreformáló Dodd-Frank-törvénycsomag keretében egy külön programot hoztak létre a besúgók támogatására. A bizalmas információk közreadói, az úgynevezett whistleblowerek nagy pénzjutalmakat is kapnak. (Az USA-ban már a tagállamok is pénzt osztanak a részvénytársaságok jogsértőit lebuktató személyeknek.) Az egyik legnagyobb jutalmat a Monsanto egyik pénzügyi munkatársa kapta. Több éven át tartó könyvelési szabálytalanságról rántotta le a leplet, több millió dollárnyi juttatást és forgalmazóknak járó kedvezményt nem szabályszerűen könyveltek el 2009 és 2011 között.  22 millió dolláros jutalma a második legnagyobb, amit az SEC valaha „kiperkált”.

Monsanto

Egy a Monsanto ellen tüntető férfi San Franciscóban Kép: Flickr/Donna Cleveland

Az eddigi legnagyobb jutalmat 2014 szeptemberében kapta valaki: 30 millió dollárt. Szintén a Monsantónál zajló ügyről volt szó, a cég bírságot is kapott, a felsővezetést azonban nem számoltatták el. Emiatt érzi bizonytalanságban magát az információt adó személy, aki neve elhallgatását kérve nyilatkozott a The New York Timesnak. Az amerikai napilap úgy tudja, hiába vannak a programba beépítve „biztonsági elemek”, sok besúgó kiléte lelepleződik, és elbocsátják őket a munkahelyükről. Megbélyegzi őket a szakma, feketelistára kerülnek. Amiért mégis nyilatkozott ez az alkalmazott, hogy úgy érzi, nem büntették meg a felelősöket az ügyben, amit ő felfedett.

Generikus termék, könyvelési trükk

A Monsanto ellen 2011-ben indult vizsgálat, de az SEC csak 2016 februárjában állt elő a határozatával. Mi történt? A válság miatt a fogyasztók egy termék olcsóbb, úgynevezett generikus verzióira álltak át (ez azt jelenti, hogy amikor egy termék szabadalmi védelme, oltalma lejár, a többi gyártó is használhatja, előállhat a formula, a recept, a terv alapján egy termékkel, sok esetben olcsóbban mint az a cég, amely kifejlesztette az adott terméket). A cég Roundup nevű termékének hasonmásai kezdtek nagyobb szeletet kiszelni a piaci tortából.

A Monsanto fejesei megijedtek, hogy az eladási adatok alulmúlják a részvényeseknek beígért számokat, hát elkezdtek kedvezményeket kínálni. Az ilyen kedvezmények költségként jelentkeznek a könyvelésben, ám ezeket áttolták a 2010-es üzleti évre. (Az úgynevezett fiskális év, vagyis üzleti év vagy gazdálkodási év országonként eltérő. Az amerikai kormányé október 31-én kezdődik. A cégeké változó, a Monsantóé augusztus 31-én zárul.) Szóval a Monsanto a kedvezmények költségét kitolta a jövőbe, de a belőle realizált előnyöket (vagyis a megugró vagy szinten tartott bevételt) valós időben könyvelte. Ez torzítja az üzleti eredményt – papíron nyereségesebbé teszi a vállalatot.

2010-ben is folytatódott ez a gyakorlat. A tőzsdefelügyelet vizsgálata kimutatta, a könyvelési trükk 31 millió dollárral növelte a vállalat nyereségét 2 év alatt. Ha nem így könyvelik a költséget és a bevételt, akkor ennyivel lett volna kevesebb a profit.

600 helyett 6 cég kezében vannak a gazdák
Ahogy csökken a gigafúziók révén a génmódosított növényekre és a hozzájuk kifejlesztett növényvédő szerekre szakosodott cégek száma, úgy emelkedik ezzel párhuzamosan a vetőmagvak és a permetszerek ára. Az egyesülési folyamatok következményeként egyre szűkül majd a gazdák választási lehetősége. Hiszen míg húsz évvel ezelőtt hatszáz független cég állított elő nagy tételben vetőmagvakat a világban, ma a féltucatnyi nagyvállalat a piac 63 százalékát uralja.

A mindenható előrejelzés

A tőzsde olyan, mint egy rapszodikus gyerek: a be nem tartott ígéreteken megsértődik. Ha a beígért eladási és nyereségességi előrejelzést alulmúlja egy cég, a befektetők és az alapok (melyeknél sokszor automatizált az értékpapír-kereskedés, számítógép végzi a tranzakciókat) túladnak a részvényeken, s ha több az eladó, mint a vevő, vagyis csökken a kereslet, leesik a cég részvényárfolyama. Nem csoda, hogy a cégvezetők igyekeznek mindenáron betartani az ígérteket, még akkor is, ha a valóság megcáfolta az elvárásaikat. Akár könyvelési trükköt is bevetnek.

A SEC és a Monsanto közötti egyezség szerint 80 millió dollárban állapították meg a bírságot. A cég vállalta, hogy visszamenőleg módosítja éves üzleti eredményeit (ami csak néhány centtel változtatta meg az egy részvényre jutó nyereséget), három könyvelőt fejenként 135 ezer dollárra bírságoltak (egyikük nyugdíjba vonult, a másik kettő továbbra is a cégnél dolgozik), a felsővezetést pedig nem érték retorziók. Nem kellett lemondaniuk.

A besúgó pont azért adott interjút, hogy újra bedobja a köztudatba: ez így nincs rendjén. Állítása szerint ugyanis egy ilyen mértékű trükkről biztos, hogy nem a három könyvelő döntött, mégis csak őket vonták felelősségre személy szerint, a feletteseiket és a könyvvizsgálókat nem. A Monsanto besúgójának ügyvédje szerint ilyen esetekben a könyvvizsgáló céget is elő kellene szedni, és jogilag felelősségre vonni. (A Deloitte volt a szóban forgó években a könyvvizsgáló.)

A nagyvállalatok által hasonló esetekben kötött egyezségeknél általában éppen így alakul. A cég befizet valamilyen – akár jelentős mértékű – bírságot, a felsővezetőket pedig kihagyják a büntetőeljárásokból. A fenti esetben annyi történt, hogy Hugh Grant –nem a színész –, a Monsanto elnök-vezérigazgatója és Carl M. Casale, a pénzügyi igazgató vállalta, hogy az adott években keresett jövedelmük egy részéről lemondanak. Az összeget nem említi a The New York Times, és hogy az mekkora része a teljes éves keresményüknek.

A banki szabálytalanságok garmadáját felszínre hozó 2008-as gazdasági válság is így csengett le: a magas szinteken ülő potentátok nem kerültek rács mögé. De még csak bírságokat sem kellett fizetniük. Azt a cégek befizették, mint törvénysértést elkövető jogi személy, a kihágásokat jóváhagyó fejesek pedig tovább építhették a karrierjüket – fogalmaz a NYT.

A Monsanto-besúgó úgy látja, a cég alkalmazásában álló személyek azért hunynak szemet kollégáik, beosztottjaik feletteseik illegális húzásai felett, mert mindannyiuknak vannak részvényei, és az év végi jutalmat is részvényekben kapják. Ez pedig a legtöbb tőzsdei cég esetében így van. Mindenkinek az az érdeke, hogy az árfolyam magas legyen, és kevesen vállalnák, hogy saját vagyonukat csökkentsék azzal, hogy jelentik a cégek nem tiszta ügyeit.

Forrás: The New York Times