Harmadik piaci egyenlőséget!

2011. május 20. péntek - 21:27 / PP Online
  •  
  • Előfizetés

Már a 2013 utáni agrárpolitikát készítik elő a szakterület uniós bizottságában, a magyar elnökség alatt már megtárgyalták a vitaindító dokumentumokat.

Látványszüret is lesz L. Simon Lászlónak, a bölcsész és agrármérnöki végzettségű, a kommunikáció ügyeivel foglalkozó országgyűlési képviselőnek a Velencei tónál lévő birtokán, ahová több menetben új szőlőt telepít – ellentétben a legtöbb hazai borásszal. A 80 hektáros kajszibarackos, almás, bodzás kertészetével környezete munkaellátottságán is igyekszik jobbítani a honatya, a gyümölcs-betakarításra évről-évre 70-80 pedagógus és diák vállalkozhat például. A honatya bejelentette: hétfő pártja miniszteréhez kíván interpellálni, a szarvasmarhatartás termeléstől elválasztott támogatási rendszerét fogja bírálattal illetni. A politikus szerint a dotációknak és a rendhagyó bázisszemléletnek a nem szerencsés kapcsolata azonban nem hazai ügy, hanem uniós.

A képviselő az uniós Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szervezte május 20-i szekcióülésén vett részt, amelyen a grémium aktuális szakmapolitikai témákat vitatott meg, s egyben megismerkedett több magyar gazdálkodó vállalkozásával, illetve az Agrárgazdasági Kutató Intézet prezentációjával, mely a hazai agrárium általános ismérveit részletezte. Az agrár- és környezetvédelmi szakemberek e fórumán EU-s elnökségünk okán is V. Németh Zsolt vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár a közös agrárpolitika „megőrzésére" és a pénzügyileg gördülékenynek mondott mezőgazdasági hosszú távú tervezés elemzésére épített referátummal képviselte Magyarországot. A politikus a természeti erőforrások megőrzését, az azokkal való fenntartható gazdálkodást, a jó minőségű, biztonságos élelmiszerekkel való ellátást, az ivóvízbázisok és a jó környezeti állapot megőrzését nevezte meg tárcája céljának. A 2013 utáni időszak uniós agrárpolitikai jövőképének kialakítása a magyar elnökség alatt indulhatott el, a vitaindító dokumentumok megtárgyalását ekkor kezdhették meg a tagországok illetékesei, s lényeges alapvetés maradhatott, hogy a jövőben is a közös politikára és a közös finanszírozásra van szüksége az unió mezőgazdaságának, vidékfejlesztésének. Maradva ugyanennél a fogalmi kategóriánál, az államtitkár hangsúlyozta: egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni az egységes piac határain belül megtermelt, és harmadik piac országaiból érkező import élelmiszerek, nyersanyagok között. Ennek eszköze a belső piac átláthatósága, illetve a harmadik országból importált termékekkel szemben a mieinkkel azonos követelmények állítása. És itt hozott be a képbe egy fontos finanszírozási szempontot is az agrárpolitikus: kompenzálni kell a gazdálkodóink erőfeszítéseit, s a piac által el nem ismert többletköltségeit is.

A közös agrárpolitikának részévé kell tenni a jövőben is a közvetlen támogatásokat, a jövedelem-kiegészítés mellett pedig az a cél, hogy ösztönzött maradjon a környezeti és egyéb közjavak előállítása. V. Németh Zsolt az uniós bizottsági javaslatokat felkarolva közölte, hazánk is rajta van a környezettudatosságnak, a klímaváltozás elleni küzdelemnek a további integrálásán: a mezőgazdaság ugyanis a legkiszolgáltatottabb módon jut hozzá az erőforrásokhoz, ezért tanácsos, hogy a közvetlen támogatásokhoz kapcsolódó zöld vállalások elkülönüljenek a vidékfejlesztés részét képező agrár-környezetvédelmi kifizetésektől.

Egy holland gazdálkodó – immáron hozzászólva az államtitkár e felvetéseihez – úgy vélte, a zöld növekedést kellene inkább előmozdítani, mégpedig uniós támogatási intézkedésekkel, s ennek következményeként az adminisztráció mérséklésével. Egy német delegátus a magyar tájakról hiányzó szélerőművek, illetve napelemek, napkollektorok okáról igyekezett tájékozódni. V. Németh Zsolt reagálása szerint a mezőgazdaságnak az élelmiszerellátással egyenrangú feladata, hogy termelése révén segítse megőrizni a jó környezeti állapotot, a víz, a termőtalaj minőségét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szekcióülésének specialitása volt a kerekasztal-beszélgetések „rendszere". Az első ilyen eszmecsererész alapvetően a fiatal gazdákra összpontosított, így lehetett, hogy egy nagyrédei birtokot – három lánytestvér igazgatja – találtak példaértékűnek a konferencia szervezői. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó család voltaképpen bevallotta, vállalkozásuk növekedni nemigen tud már, a termés feldolgozása lehet az új céljuk. Egy állattartó teleppel rendelkező fiatal gazda viszont a termelőszövetkezeti közös vállalkozást gondolja a jövőnek, illetve azt, hogy a családok szerepe is a szövetkezéseken keresztül kerülhessen előtérbe. Ebben a kerekasztalos ifjú gazdálkodói körben mutatkozott be a már idézett országgyűlési képviselő is, továbbá egy agrárközgazdász hölgy, aki örökölve a birtokot, azon továbbra is zöldség vetőmagot termel tekintélyes mennyiségben. Sőt, exportál is, bevételeinek 70-80 százaléka borsó, répa, petrezselyem vetőmag. Csak azt nem érti, hogyan ugyanilyen importált vetőmagokkal találkoznia a hazai kereskedelemben… Egy nyugat-magyarországi fiatal gazda – aki tanít is az egyetemen – szintén nem ért valamit, igaz, európai „léptékű" az állítása: csupán a töredéke marad meg a szakmában az agráregyetemekre felvételiző, s diplomázó fiataloknak…