Likviditási problémánk nincs - vallja meg a Csabai Raktárszövetkezet igazgatósági elnöke. E közlés dátuma 2009 szeptembere. Vagyis nem a'80-as éveket írtuk, amikor az akkori szövetkezeti világ a szabadabb gazdálkodást élvezve megpróbált gyarapodni, erősödni, tagjainak viszonylagos jólétet kínálni. A békéscsabai szövetkezet ugyanis 1997-ben született.
E szerint a mintát nem a félmúltból hozták, nem a kollektív téeszvagyont keresztelték át. A nulláról indultak. Miért is?
- Főleg azok az idősebb, tanult, képzett emberek hozták létre a „közöst", akik még emlékeztek a valamikori szakszövetkezetekre is - válaszolja az igazgatósági elnök, Adamcsik László. - De láttunk más mintát is, például a dániai agráriumban virágzó szövetkezeti mozgalmat.
Egy tag, egy szavazat
A demokrácia igen jól működő intézménye is a szövetkezet, a közgyűléseken „vezérelt" szerveződés nyitott, bárki beléphet, aki az alapszabályt elfogadja. Adamcsik László a látszólag közhelyes megállapítást többször is aláhúzza, a szövetkezet a sorsát a szerint alakítja, ahogyan kollektíven eldöntik azt, az egy tag, egy szavazat rendezőelv alapján. A nagypolitika tehát nem jut szerephez, s erre büszke nemcsak a szövetkezet vezetője, az 1997-es kilenc alapító, hanem az azóta belépett több mint kétszáz tag is, akiknek e közös vállalkozása már egymilliárd forintnyi éves árbevétellel rendelkezik az első évi 1,9 millióval szemben.
Vajon a politikamentesség a tavaly október óta már folyamatosan fájó válság időszakában is működik, s elegendő fegyver az életben maradáshoz a jó aggyal meghozott megannyi jó gazdasági döntés?
- A működést öt, magas szinten képzett emberből álló igazgatóság segíti, mindannyian ugyanúgy tagok is vagyunk, látjuk, érezzük, megszenvedjük a gazdaság helyzetének romlását - szögezi le Adamcsik László. - Az osztatlan közös tulajdonnak számító cég a tagságának azt teremti meg, amit a tagok külön-külön képtelenek lennének megvalósítani. Görög vagy albán búzaexportról például „önállóan" nem is álmodhatna egy húszhektáros gazda.
A Békés megyei raktárszövetkezet fennállása alatt kétszer is pályázott, és jutott hozzá támogatáshoz. A Gazdahitel nevű program volt az első lehetőség, ekkor az állam a kamatot tette olcsóbbá a vállalkozások számára, a második akció pedig az agrártárca minősítési rendszeréhez kapcsolódott. Az előbbi 2011-ben lejáró tízéves futamidejű hitelt jelentett a csabaiaknak.
Nem viszik haza
A pénz segítségével tudták megvenni jelenlegi telephelyüket. Adamcsik László, ha a téeszidők fogalmait kölcsönözné, akkor azt mondaná, hogy a hasznot benn hagyták a közösben, minden fillérből fejlesztettek, magtárakat építettek, rakodógépeket, laboratóriumot vettek.
Felvásárolják a gazdák termését, s „spájzolják" addig, ameddig a piacon jó ára nem lesz a gabonának, majd a többletből lesz a gépekre, magtárak bővítésére fordított nyereség?
- Eleinte így volt, most már „csak" vetőmag-, vegyszer-, műtrágyabeszerzésre, oktatásra, a termények piaci előkészítésére - kiszerelésre, szárításra, tisztításra, minőségi kategóriák szerinti tárolásra - koncentrálunk - hangoztatja a az igazgatóság elnöke. - Az ma már nem lenne jó, ha túlzott üzleti kockázatot vállalva vásárolna fel a szövetkezet. A lényeg az, hogy likviditási gondja nincs a gazdálkodónak, mert vételárat, vételárelőleget a szövetkezet képes „kölcsönözni" a tagok számára.
A szabály az, hogy a gazdasági együttműködés arányában kell a keletkező eredményt felosztani a tagok között, de a tagság rendszeresen úgy dönt, hogy nem viszi haza senki sem a ráeső részt, hanem a közös fejlesztésre fordítják. Itt érvényesülnek azok az arányok, amelyek a gazdasági együttműködés nyomán keletkeznek: akinek nagyobb eredményfelosztás járna, az nagyobb mértékben vehet igénybe szövetkezeti szolgáltatásokat.
Nem véletlen tehát, hogy a piac azon kivételes szereplője 2009-ben is a szövetkezet, amelyiket megsüvegelnek a bankok. Ebből a megbecsülésből a tagokra is hullik.
Kezességet vállalnak a gépet, földet vásárolni akaró gazdáknak?
- Azt nem - feleli Adamcsik László -, de a szövetkezeti tagság puszta ténye is igen jó ajánlólevél a banknak. Olyan „átcsoportosításokat" pedig megteszünk, hogy az erős gazdálkodónak, aki a szövetkezettől nem szokott áruhitelt igénybe venni, de traktorvásárlásba fog, lehetőséget kap szövetkezeti „források" hasznosítására, melynek fejében a következő három évben a kollektíva finanszírozza a termelését.
„Elnöki példa" az is, hogy egyik tagtársuknak alkalma nyílt hat hektár föld megvásárlására, s a hatmillió forint vételár felét banktól akarta felvenni. A hitelintézetnek, mely fedezetet igényelt, a szövetkezet a hitelösszeget kétszeresen fedező földet nevezte meg. A bankos kérdésére - mi van akkor, ha a kölcsönfelvevő nem tud fizetni - pedig adódott a válasz, a földet ebben az esetben megveszi a szövetkezet valamely tagja.
Több mint a neve
Egyre több jele van annak, hogy a Békéscsaba csücskében működő cég már jóval több, mint amit a neve - raktárszövetkezet - sugall. Pedig a „privát közraktár" funkció sem lenne lebecsülendő, hiszen a sok éve tapasztalható hektikus gabonapiacon a termelők becsben tartják azokat a törekvéseket, amelyektől a stabilitást remélhetik.
Nevük ellenére sem váltak kis, helyi magánközraktárrá?
- Valóban azt akartuk, hogy levegyük a tagságunk válláról a tárolás gondjait - ad magyarázatot az igazgatóság elnöke. - Sok évvel ezelőtt országszerte privatizálták a raktárakat, a termelők nem tettek szert saját magtárakra, mivel csak földhöz jutottak, gépeket, vetőmagot vettek. Betakarításkor a tábla sarkán kellett eladniuk a búzát, roppant nyomott áron. Először összefogtunk a Concordia Közraktár Rt.-vel, megállapodva velük arról, hogy néhány raktárukat a rendelkezésünkre bocsátják. Aztán kiderült, hogy ennél több szolgáltatást kell nyújtanunk magunknak: a finanszírozást, a piacra jutást, a minőségi áruk kikészítését, bevizsgálását, tárolását is el kell látnunk.
Kétévenként sikerül felépíteniük egy-egy újabb raktárt, legutóbb egy négyezer tonna árut befogadó építménnyel gyarapították a vagyonukat. A tagság bővülése és a szélesedő integráció követeli meg a tárolókapacitás állandó gyarapítását. Adamcsik László eközben azt is láttatja, hogy a megyeszékhely hatalmas betonsilói üresek, a 60 ezer tonnás gabonatárolóban pár ezer tonnányi van legfeljebb, a termelők nem akarják odavinni búzájukat. De a közeli Orosházán sem más a helyzet, ott egy 40 ezer tonnás betonsiló nem telik meg. Ám ez már egy másik történet, kivált azóta, hogy egy újabb multinacionális óriás is megjelent a magyar piacon.
Békéscsabán innen és túl
Nem az üzleti féltékenység mondatja a szövetkezetiekkel: egyszerűen leállt a gabonakereskedelem idehaza. A kétszáz tagot számláló békéscsabai „közösnek" mégis sikerül az önvédelem, s „házon belül" tudnak segíteni magukon, fizetési biztonságban érzik magukat a szövetkezetbe beszállító tagok.
A szövetkezet merre gyarapszik?
- Tizenöt település termelői csatlakoztak a szövetkezethez, Mezőkovácsházától Dévaványáig - érvel Adamcsik László. - Van 500 hektáros nagygazda és van 4,3 hektáros gazda is közöttünk, sőt tagja a Csabai Raktárszövetkezetnek a Dévaványai Önkormányzat is. A helyhatóság a 450 hektár szántóját a munkanélküliek munkához juttatása típusú programban hasznosítja, de a piaci, tárolási feladatokat miránk bízza.
Az önkormányzat példája sem jelenti azt, hogy beléphet bárki a szövetkezetbe csak pénzzel, föld, illetve tényleges mezőgazdasági munka nélkül. A szabályzat elfogadásán túl a tagok ajánlására is szüksége van a jelentkezőnek, s a részjegy léte mellett „állami" előírás az is, hogy valamennyi tag egyben regisztrált termelő is legyen.
Abban tehát biztosak a csabaiak, hogy zsebszerződéses hazai és külföldi spekulánsok nem tudnak belépni hozzájuk. De a szövetkezetiek szemlélete sem egyezik a klasszikus invesztáló felfogással, a közösbe betett pici pénz mellett ugyanis az együttműködés hoz eredményt. A gazda nem ezt a hasznot viszi haza a közösből, de az otthoni gazdálkodása lesz képes egyről a kettőre jutni a szövetkezet erősödése révén.
Vagyis ma sem felélnek, ma sem osztanak vissza, hanem „építenek". Mit is?
- Jövő év januárjától a külkereskedelmünket fejlesztjük egy valóságos stábbal - részletezi a Csabai Raktárszövetkezet első embere, aki szerint számukra az unión kívüli és a „fősodorba" nem tartózó unión belüli országok tűnhetnek jó üzleti partnernek. - Célunk, hogy hozzáadott értékből is több legyen az eladott portékáinkban. Estünkben egy malom az, ami a célkereszt elé kerülhet. Békéscsabán ugyanis már nincs őrlés.
Akárhonnan is nézzük, azt látjuk, hogy az ország éléskamrájában azért képesek talpon maradni a gabonatermelő gazdálkodók, mert - szövetkezve egymással - megtanultak piaci tényezővé válni, s saját pénzügyi biztonságukon őrködve építik a jövőjüket. A malmukat mindenképpen.
Megjelent a Piac és Profit magazin októberi számában.
