G7-ek: megállapodás a semmiről

2008. október 11. szombat - 19:24 / PP/MTI
  •    

A G7-csoport pénzügyi vezetői összehangolt választ ígértek a nemzetközi hitelválságra. Az általános elveken kívül azonban semmilyen konkrét közös lépésről nem határoztak.

A világ legfejlettebb ipari országait tömörítő G7-ek képviselői egyetértettek, hogy egyeztetett reagálásra van szükség. Arról a brit javaslatról viszont már nem tudtak egyetértésre jutni, hogy garantálni kellene a bankközi hitelezéseket.

A globális recesszió előérzete és a pénzügyi piacokon uralkodó pánik közepette a G7-ek elismerték: a hitelpiacok 14 hónapi zavarai után a továbbiakban már nem engedhető meg az országonkénti, eseti válságmenedzselés. Az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá Németország, Olaszország és Japán pénzügy- és gazdasági miniszterei, jegybanki elnökei a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) őszi közgyűlése előtt egyeztettek, a legfontosabb feladatok között említették a bankok újratőkésítését. (A válság miatt két miniszter is megerősítette pénteken, hogy a magyar kormánynak szándékában áll újraszámolni a 2009. évi költségvetéshez kapcsolódó makrogazdasági mutatókat.)

Közös fellépés kell, de kérdéses a hogyan tovább

A G7-vezetők a tanácskozás végén szokatlanul rövid, általános tartalmú közleményt fogadtak el. Az egyoldalas kommünikében ígéretet tettek, minden lehetséges eszközzel folytatják a munkát a globális pénzügyi válság leküzdésére, a világgazdaság növekedésének támogatására. Egyetértettek ugyan, hogy a kialakult helyzet sürgős és rendkívüli cselekvést igényel, a közlemény azonban semmilyen konkrét közös lépést nem rögzít.

Az ötpontos akciótervben kifejtették, hogy minden hozzáférhető eszközzel támogatják a fontos pénzintézeteket és megakadályozzák összeomlásukat. Leszögezték, minden szükséges lépést megtesznek a hitel- és pénzpiacok kiolvasztása érdekében, annak biztosítására, hogy a bankok és a pénzintézetek likvid eszközökhöz, tőkeforrásokhoz jussanak. Kinyilvánították, biztosítják, hogy a bankok és a nagyobb pénzintézmények szükség esetén tőkéhez juthatnak a köz- és a magánforrásokból; a cél a bizalom helyreállítása és annak lehetővé tétele, hogy továbbra is hiteleket nyújthassanak a háztartásoknak és vállalatoknak.

A G7-csoport pénzügyi vezetői azt is vállalták: garantálják a nemzeti betétbiztosítási programok szilárd működését, hogy az ügyfelek biztosak legyenek betéteik biztonsága felől. Végül kötelezettséget vállaltak, hogy ahol ez megfelelő, lépést tesznek a másodlagos jelzálog- és egyéb értékpapírosított termékek piacainak újraindítására. Hangsúlyozták, hogy az eszközök pontos felmérésére és átlátható feltárására, továbbá a könyvelési szabályok következetes végrehajtására van szükséges. Azt is leszögezték: úgy kell eljárni, hogy közben védelmezzék az adófizetőket és elkerüljék a más országokra nézve káros hatásokat.

Eltérő vezetői vélemények

Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter a G7-tanácskozás utáni nyilatkozatában úgy fogalmazott: agresszív akciótervet fogadtak el, amely egységes keretként szolgál az egyéni és közös lépésekhez. “Soha sem volt fontosabb kollektív megoldásokat találni a stabil és hatékony pénzügyi piacok biztosítására és a világgazdaság egészségének helyreállítására” – fogalmazott.

A konferencián elhangzott vélemények rávilágítanak az eltérő álláspontokra. Christine Lagarde francia gazdasági miniszter azt mondta: senki ne képzelje, hogy mindenkire érvényes válasz születhet, ugyanis nem lehetséges egységes módszert használni az eltérő piaci helyzetekben.

Alistair Darling brit pénzügyminiszter szerint viszont többre volna szükség az általános elvek megfogalmazásánál, mivel a piacok egyértelmű jelzést várnak arról, hogy a legnagyobb gazdaságok kormányai készek határozott lépéseket tenni a helyzet javítására.

Peer Steinbrück német pénzügyminiszter úgy foglalt állást: nemzetközi koordinációra lesz szükség, de azon túlmenően teret kell engedni a nemzetenként eltérő megoldásoknak. A bankközi hitelezés garantálására vonatkozó brit kezdeményezés kapcsán kijelentette, hogy a brit megközelítést nem kell más országoknak átvenniük.

Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter azt mondta, hogy a kommüniké “kicsit gyenge”, mintha akkor íródott volna, amikor még semmi sem történt. Olaszország korábban a 700 milliárd dolláros amerikai pénzügyi mentőcsomag mintájára egy páneurópai bankmentő alap létrehozását javasolta.

Dominique Strauss-Kahn, az IMF főigazgatója arról beszélt a konferencián: a magánszektor képtelen önmaga helyreállítani a bizalmat, mint ahogy a kormányok makrogazdasági intézkedései sem, ezért világos, átfogó és az országok közötti együttműködésen alapuló kormányzati intervencióra van szükség.