Ezért nem hallott arról, hogy túl vagyunk az idei davosi fórumon

2017. január 30. hétfő - 18:30 / Kriston László
  •    

Idén mintha kevesebbet szerepelt volna a szalagcímekben a davosi Világgazdasági Fórum. Vagy túl sokan vetették vigyázó szemüket Washingtonra, ahol Trump éppen a fórum utolsó napján átvette a hatalmat? Netán eljárt az idő felette? Mindhárom igaz. Sajnos az utóbbit is egyre többen vallják. A populizmus térnyerése a világpolitikában erős pofon a davosi elitnek.

Van valami mélységes anakronizmus abban, hogy a földkerekség leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei a világ bajairól filozofálgatnak méregdrága vintage borokat kortyolgatva méregdrága hotelekben, Thomas Mann A varázshegy című monstre regényének színhelyén, egy patinás tüdőszanatórium-városban és síparadicsomban.

Tényleg készek segíteni a tömegek problémáin?

Egyre több hang bírálja az elitcsődületet: ne csak a saját érdekeiket lessék, hanem foglalkozzanak a világ népességének valós ügyeivel. Vagy hagyjanak fel az éves konferenciázással.

A CNN Davosba régóta járó sztártudósítója, Richard Quest is bírálta idén a kongresszust. „Davosnak rá kell hangolódnia a valóságra, vagy szűnjön meg!” – írta vezércikkében, igaz, még a konferencia megkezdése előtt. A davosi potentátok „világlátását úgy kifogásolták, mint eddig még soha: a szavazók elutasították a rossz gazdasági modelleket és a globalizáció árát” – fogalmazott Quest.

A davosi Világgazdasági Fórumot persze időtlen idők óta kritizálják. Bár az üzleti és politikai hatalmasságok komoly üzleteket kötnek ott, a népesség nagy része nem profitál ebből. Az ő bajaik nem oldódnak meg. Ehhez olyan speciális programok sem elegendők, mint az idei szimulációs játék, amelynek során a konferencia delegáltjai a térdükön és könyökükön csúszhattak (szó szerint!), hogy megtapasztalják a menekültek élményeit. (Jó lenne megtudni, vajon kik vállalták ezt a „kiképzést”. A bankigazgatók a drága öltönyeikben aligha. A helyzetgyakorlatot egy hotel pincéjében tartották.)

Hé, ácsi, mi nem vagyunk ám idejétmúltak! (fotó: OECD/flickr)

Hé, ácsi, mi nem vagyunk ám idejétmúltak!
Fotó: OECD/flickr

A multik vezérigazgatói nem azért mennek Davosba, hogy végigüljék a panelbeszélgetéseket. Csak azon jelennek meg, ahol pódiumra ültetett felszólalók, idejük nagy részét ezen túlmenően üzleti tárgyalásokra fordítják, kihasználva, hogy évente egyszer mindenki, aki számít, egy helyen van.

Quest szerint a társadalomnak elege lett az üres ígéretekből. Az emberek megunták, hogy a globalizáció (és a kiszervezés) miatt bekövetkezett elbocsátási hullámoknak és a növekvő vagyoni egyenlőtlenségnek ők csupán a passzív elszenvedői. Olyan vezetőket akarnak, akik az ő érdekeiket tartják szemük előtt. Ezért tudott Trump érvényesülni az amerikai munkás megvédésére felesküvő szólamaival.

Klaus Schwab, a fórum 78 éves alapítója úgy próbálta elvenni a probléma élét, hogy azt mondta idén: „nem most kellene elkezdeni hibáztatnunk egymást”, mert az „nagyon felszínes” dolog, inkább a problémák „gyökereit” kellene azonosítani, és elemezni. Erre szolgálna Davos.

Quest szerint a davosi elit pozíciójánál, múltjánál és beidegződött világképénél fogva képtelen arra, hogy újraértelmezze azt a fajta kapitalizmust, amit a Brexit-népszavazás és az amerikai elnökválasztás során elutasított a nép. A tévés újságíró úgy látja, a 400 idei panelbeszélgetésből egy hiányzott, aminek ezt a címet kellett volna viselnie: „Erre nem számítottunk”, vagy “Már nem érezzük a valóságot”.

Davos mintha érezné, hogy súlyos mulasztás terheli a lelkiismeretét. „El vagyunk kötelezve az iránt, hogy javítsuk a világ helyzetét”, ez volt az idei mantra. Még egy kisebb konferenciateremben is 11 helyen volt kiírva a falra.

Még mindig vannak tabuk

Davos azért hivatalból foglalkozik a globalizációs folyamatok veszélyeivel. A középosztály biztonságának csökkenésével. A protekcionista kereskedelempolitika hatásával, ami fékezheti a globális növekedést. Vagy azzal a félelemmel, hogy a robotok átveszik az emberek munkáját. De egyesek szerint ez nem elég.

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász úgy véli, Davos akkor tudna releváns maradni, ha például a munkavállalók érdekeinek is szentelnének beszélgetéseket, s meghánynák-vetnék a szakszervezetek helyzetét, a dolgozók kollektív alkuerejét. Davos törzsvendégei ezt nem néznék jó szemmel. „A kemény valóság az, hogy a globalizáció csökkentette a munkások alkuerejét, és a vállalatok kihasználták ezt” – mondja Stiglitz.

Nem került szóba Davosban, hogy mindenki szerint rendben van-e, hogy a vállalati felsővezetők a pedagógusok fizetésének ezerszeresét keresik meg, és azt offshore entitásokba menekítik. A lemaradókról szóló panelbeszélgetésen a cégvezetők újfent azt hangsúlyozták, hogy akik eddig nem profitáltak a globalizációból, jobban kellene igyekezniük, hogy lemásolják azokat, akiknek már sikerült profitálni belőle… Sem az adórendszerről, sem a felsőoktatás költségeiről és az egészségügy szolgáltatásaihoz való hozzáférésről nem ejtettek szót. Mert ezeket a problémákat nem ők érzik a bőrükön.

Talán tényleg Richard Questnek van igaza? Davos elvesztette a kapcsolatot a valósággal?

Forrás: CNN, The New York Times

Ettől fél Davos
Ezek a legnagyobb veszélyek a globális üzletvitelre a Világgazdasági Fórum felmérése szerint. Nincs köztük a Brexit, a populizmus, sőt a terrorizmus sem. Akkor hát mi? Mindegyik olyan trend, ami már ma is hat, de a következő 10 évben is meghatározó marad:
1. Munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság (a robotizáció miatt).
2. Hirtelen energiaár-emelkedés.
3. Fiskális válságok.
4. A kormányok felsülnek.
5. Mélyreható társadalmi instabilitás.
Forrás: WEF, Business Insider