“Egyszerre adni és elvenni merész, kockázatos vállalkozás”

2011. július 06. szerda - 11:44 / Sebők Orsolya
  •    

A francia cégek Magyarországon a gazdaság számos területén jelentős szerepet játszanak. A francia szaktudásnak köszönhetően az első vállalatprivatizációk óta különösen számottevő lett a francia jelenlét a közszolgáltatások terén - víz, gáz, áram, hulladékkezelés - is. Az itt működő vállalatokat súlyosan érintheti a koncessziós és PPP-szerződések felülvizsgálata és újratárgyalása. Eric Lavost-t, a Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara (MFKI) elnökét a külföldi cégek helyzetéről kérdeztük.

■ Mire számítanak a koncessziók és a PPP-szerződések kérdésében? Mi a kamara álláspontja?

– A kamara figyelemmel fogja kísérni az elfogadott reformokat. Nem kellene, hogy a folyamatban lévő szerződések újratárgyalások tárgyát képezzék, amelyek hátrányosan érintenék a már megvalósult beruházásokat. Ezért úgy ítéljük meg, hogy lényeges a szerződések jelenlegi feltételeinek tiszteletben tartása. Kiállunk amellett, hogy az érintett gazdasági szereplőkkel valódi együttműködés alakuljon ki az új szabályok meghatározása érdekében, ugyanis azt gondoljuk, hogy ez a sikeres reformok nélkülözhetetlen feltétele.

■ Hogyan vészelték át a magyarországi francia cégek a válságot?

"Még várni kell azzal, hogy elmondhassuk, Magyar-
országnak sikerült megoldania a problémáit…"
– fotó: Förster Tamás

– Ezek jellemzően nagy csoportok leányvállalatai. Azonban méretük és pénzügyileg stabil anyavállalatukhoz fűződő kapcsolatuk ellenére sem voltak immunisak a válsággal szemben! Csakúgy, mint bármely nemzetiségű cég, a francia vállalatok is megsínylették a kereslet csökkenését – legfőképpen az építői- és az autóiparban -, továbbá a válság közvetett hatásait is. A magyar költségvetési hiánycél megtartása érdekében bevezetett kormányzati válságadók összességében jelentős részét tették ki az érintett vállalatok működési eredményének. A mértékük általában meghaladta a harminc százalékot, de akár az ötven százalékot is elérte, ami valójában „büntető" adóztatást jelent.

Hogyan ítélik meg a magyar kormányzat válságkezelő stratégiáját? Érezhető-e már a belföldi keresleten a fellendülés?

– A már eleve gyenge belső piac a válság alatt még inkább csökkent, jelenleg csak nemzetközi piaccal rendelkező vállalatok reménykedhetnek jelentős fellendülésben. Még várni kell azzal, hogy elmondhassuk, Magyarországnak sikerült megoldania a problémáit, vagy sem! Az ország jelenleg a külső, azaz a világgazdaságot érintő válsággal néz szembe, amelynek a gazdaságra gyakorolt hatásai még mindig nagyon jelentősek. Minden Németországgal – az ország első számú gazdasági partnerével – kapcsolatos jó hír hallatán kicsit fellélegezhet. E mellett kell megküzdenie a belső válsággal, vagyis az ország eladósodásával és költségvetési hiányával, amely politikai méreteit tekintve nem elhanyagolható. A belső válság leküzdésére a magyar kormány kedvező adóügyi intézkedésekkel csábítja a befektetőket, mindeközben a bevételek növelésének érdekében különadókat vet ki. Egyszerre adni és elvenni merész és kockázatos vállalkozás!

Mit tehet egy kormány azért, hogy a külföldi befektetők számára vonzó legyen az ország?

– A válasz már az alkímia kérdéskörébe tartozik, nincs csodarecept! Ádáz konkurenciaharc folyik a külföldi befektetőkért, és a világ összes országa részt vesz benne. A befektetést támogató politikai döntések fontosak, gondoljuk csak a kecskeméti Mercedes gyárra. A vállalati stratégiák stabilitásra, fenntarthatóságra és láthatóságra törekvő lépéseket is tartalmaznak. Ezen a téren Magyarországnak meg kell mutatnia, hogy a gazdaság átszervezésére vonatkozó intézkedései rövid időn belül eredményesek lesznek, és semmilyen irányváltás nem fogja megváltoztatni a befektetők nyereségességi kilátásait. Ezek a hozzávalók kellenek ahhoz, hogy a külföldi befektetők nyugodt szívvel jöjjenek Magyarországra. Jelen pillanatban részükről inkább bizonyos fokú kivárásos viselkedés figyelhető meg.

Az Orbán-kormány kommunikációja szerint úgy tűnik, a regnáló politika az adózásra helyezi a hangsúlyt, amikor az ország versenyképességéről van szó. Tényleg ez a legfontosabb a befektetők számára?

– A kormány valóban arra tette fel a tétet, hogy adózási szempontból vonzóvá tegye az országot. Ez a feltétel szükséges ugyan, de nem elegendő! A befektetők kétségei azzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e a kormány csökkenteni az ország strukturális deficitjét, úgy tűnik, fékezik a beruházásokat, amelyek kulcsszerepet játszanak az állam pénzügyeinek talpra állításában. Ez valódi dilemmát kell, hogy jelentsen a kormány számára, mivel beruházások nélkül a deficit nem fog megszűnni!

Ugyanakkor a bank- és biztosítási szektorra, gyógyszeriparra, energiaiparra, telekommunikációs ágazatra, áruházláncokra kivetett válságadók, ahogy említette, érzékenyen érintik a francia cégeket. Mi a kamara álláspontja, meddig maradhatnak fenn ezek a terhek?

– A gazdaság fő szektoraira kivetett válságadók azzal a kockázattal járnak, hogy csökkenhetnek a befektetések, és szaporodhatnak az inflációgerjesztő tényezők. Ebben a helyzetben az ország összes gazdasági szereplője ki van téve az adók következményeinek. A beszállítók a befektetők rendelésének csökkenése vagy a szerződéses feltételek újratárgyalása, a magánemberek pedig a munkanélküliség esetleges növekedése, illetve a fogyasztási cikkek drágulása miatt. Azt az ideológiai alapú döntést, amelynek értelmében Magyarország nem bízza magát sem az EU-ra, sem az IMF-re, vállalni kell, sőt bővíteni a Széchenyi- és a Széll Kálmán-terven túlmenő népszerűtlen intézkedésekkel. Többek között meg kell hozni az állami közlekedési vállalatok mélyreható átszervezésére vonatkozó intézkedéseket.

A kamara rendszeresen felméri, hogy milyen a magyarországi cégek közérzete, és milyen terveik vannak a jövőre nézve. Milyen trend rajzolódik ki ennek alapján?

– Az MFKI által készített barométer egészen új felmérés. Januárban indítottuk abból a célból, hogy felmérjük tagvállalataink válság utáni kilátásait. A tendenciákat tehát még korai lenne meghatározni, a számok azonban magukért beszélnek. A márciusi válaszok alapján tagvállalataink hatvan százaléka látja úgy, hogy a magyar gazdaság stagnál, minden negyedik cég a befektetése csökkentését vagy legfeljebb szinten tartását tervezi, legfeljebb harmincnyolc százalékuk számít növekedésre az adott ágazatban, és húsz százalékuk továbbra is létszámcsökkentésről beszél.

A nagyvállalatok mellett viszonylag kevés francia kkv jön Magyarországra. Mi ennek az oka?

– A kisebb francia cégeket nagyon nehéz Magyarországra vonzani! Természetesen tudunk példaértékű kivételekről, amelyek azonban szinte mindig a kiemelkedő vállalatvezetőkhöz köthetők. A francia vállalati szellemet azonban alapvetően az óvatosság jellemzi. A vállalatvezető nem bocsátkozik kalandokba, Magyarország pedig nem egy oknál fogva nehéz országnak számít: mindenekelőtt a nyelv, amely a tolmácstól teszi függővé a külföldit; a jogi környezet, amely bonyolult és nehezen értelmezhető a külföldiek számára; a kulturális különbségek, amelyek gyakran sajnálatos félreértéseket idézhetnek elő. Nem véletlen, hogy a francia jelenlét zömét Magyarországon a nagy csoportok és azok leányvállalatai alkotják.

És mi a helyzet a hazai kis- és középvállalatokkal? Ki tudnak alakítani beszállítói kapcsolatokat a francia nagyvállalatokkal?

– Ez az MFKI stratégiai tervének egyik fontos irányvonala. Tagvállalataink negyven százaléka magyar kkv, amelyeknek ügyfelei a francia csoportok közül kerülnek ki. A kamara szívesen látja a tagjai között ezeket a magyar vállalkozásokat, és teszünk is lépéseket ebbe az irányba, hiszen közösek az értékeink és az érdekeink. A francia relációban működő magyar kis- és középvállalatok és a Magyarországon jelen lévő francia vállalatok számára számos találkozási lehetőséget kínálunk, valamint olyan rendezvényeket szervezünk, melyek célja az üzleti kapcsolatok bővítése. Azok a magyar vállalkozások, amelyek az MFKI tagjává válnak, természetesen részt vehetnek az eseménynaptárunkban szereplő legkülönbözőbb üzleti találkozókon, és rájuk vonatkozóan is, akárcsak valamennyi tagunkra érvényes a következő jelmondatunk: „A kamara az önöké, és az önök szolgálatában áll."