Annyi a gagyi, mint Ausztria komplett termelése

2016. május 26. csütörtök - 17:16 / piacesprofit.hu
  •    

A világkereskedelmi forgalom 2,5%-át, az Európai Unió importjának pedig 5%-át tette ki a hamisított termékek aránya. Az Európai Unióba érkező áru jelentős részét a Távol-Keletről származó hamisítványok jelentik, hangsúlyozza az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közös tanulmánya.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közös kutatása a hamisítás gazdasági hatását vizsgálta a 2011-2013 közötti évekre vonatkozó, mintegy félmillió vámárulefoglalási adat felhasználásával.

Kép:archív

Kép:archív

A frissen publikált tanulmány szerint a hamisított és kalóztermékek a világkereskedelmi forgalom 2,5%-át tették ki 2013-ban, ami 461 milliárd dollárt (338 milliárd eurót), azaz Ausztria éves GDP-jének megfelelő összeget jelentett. A hamisítás volumene 2005-höz képest több mint a duplájára növekedett. Az Európai Unió területére 116 milliárd dollár (85 milliárd euró) értékben hoztak be hamis termékeket, ami 2013-ban a közösségi import 5%-át képviselte. Az elemzés egyébként nem tartalmazza az interneten forgalmazott digitális tartalmakra vonatkozó jogsértéseket. (Több mint 3,5 milliárd eurós kárt okoz csak a hamis órák és ékszerek forgalmazásából származó közvetlen és közvetett bevételkiesés uniós szinten, emellett 28 500 munkahely megszűnését is eredményezi.)

A hamisított és kalóztermékek kereskedelme egy globális és dinamikusan növekvő jelenség, amely valamilyen formában – gyártó-, cél- vagy tranzitországként – a világ szinte minden gazdaságát érinti. Növekvő szerepet játszanak a hamisításban a feltörekvő országok: a hamis termékek legnagyobb előállítója Kína. A leginkább hamisított márkák a fejlett ipari országokból, így az Egyesült Államokból, Olaszországból, Franciaországból, Svájcból, Japánból, Németországból, az Egyesült Királyságból és Luxemburgból származó, oltalommal védett brandek közül kerülnek ki. A folyamatosan változó kereskedelmi útvonalak közül az Európai Unióba irányuló utak közös tranzitpontjait Hongkong, Kína és Szingapúr képezik. Emellett a gyenge központi kormányzattal rendelkező, háborús övezetek, így például Afganisztán, vagy Szíria is fontos csomópontjai a nemzetközi feketekereskedelemnek. Az Európai Unió gazdaságát még a Törökországból és az Egyesült Arab Emirátusokból érkező hamis árucikkek is veszélyeztetik.

Koppintás: a legnagyobbak sem hagyják ki
A divattervezésben homályos a szerzői jog fogalma, amiből számos bonyodalom – per és kártérítés – származik. Másolják egymást a sztártervezők, a másod-, harmadvonalbeli márkák pedig ontják a nagyok által ihletett konfekciót. A hamisítás is virágzó iparág. A gagyi Chanel- és LV-táskákat vagy a márkásnak látszó parfümöket főleg a harmadik világban állítják elő.

Fontos tény, hogy a vámhatóságok által lefoglalt hamis árucikkek 20%-a egyesült államokbeli jogosultak termékeinek volt a másolata. A rangsorban még az olasz (15%), francia (12%) és svájci (12%) eredetű termékek alapján készített hamisítványok szerepeltek magas arányban.

A hamisítás a termékek széles skáláját érinti – a luxuscikkektől (óra, parfüm, bőráru) kezdve az ipari beruházási javakon át (gépek, alkatrészek, vegyi anyagok) a fogyasztási cikkekig (játékok, gyógyszerek, kozmetikumok, élelmiszerek). Az árulefoglalási adatok alapján leginkább a cipő-, a ruházati, a bőr-, az elektromos gépipar, az óragyártás, az optikai és a kozmetikai ipar, továbbá a gyógyszeripar tartoznak a hamisítás által legjobban kitett ágazatok közé.

Az elektronikus kereskedelem és az internet fellendülésével párhuzamosan növekszik a postai vagy futárszolgálat útján kézbesített kisebb szállítmányok aránya a hamis termékek kereskedelmében. A 2011 és 2013 között lefoglalt hamisított áruk 62%-a postai úton került a megrendelőkhöz. A tíznél kevesebb tételből álló, kisebb szállítmányok 43%-ot tettek ki; ezek felderítése és lefoglalása sokkal nehezebb feladatot, új kihívást jelent a hatóságok számára, aminek növekvő költsége végső soron az adófizetőket terheli, emelte ki a tanulmány.