„Az adósság csökkentése a befektetők bizalma nélkül nem megy" című előadása felvezetőjében Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke felvázolva az adósság felhalmozódásához vezető utat a jegybank elnöke elmondta: a magyar gazdaságpolitika nem alkalmazkodott ahhoz a tényhez, hogy a régiós országok közül Magyarország integrálódott a legerőteljesebben a világgazdaságba. S hiába alkalmazkodott és alkalmazkodik a válság kitörése óta a megváltozott körülményekhez a hazai gazdaság - a magán- és az állami szektor egyaránt -, Magyarország ismét a legkockázatosabb országok közé került. Ennek oka pedig - a devizaadósság-problémán túl - a befektetői bizalom hiánya. Éppen ezért kulcskérdés az elvesztett bizalom visszaszerzése.
Nem elegendő a költségvetési számokat kordában tartani
Ami a devizaadósság-problémát illeti, a régió legtöbb országában a növekedés a külső forrásbevonásra alapult, de Magyarország a többieknél kisebb hatékonysággal hasznosította ezeket a forrásokat, így a korábbi magas adósságszintek gyorsan visszatértek, hiszen már a rendszerváltáskor is magasabbról indultunk, s 1995-ben és 2008-ban is óriási volt a GDP-arányos adósságállomány. Ekkora - és egyre növekvő adósságot - szükségszerű, hogy a külföld nagyrészt csak devizában volt hajlandó finanszírozni. 2008 óta pedig nem bevonunk forrást: több pénz megy ki, mint amennyi bejön, az adósság nem csökken. Simor András szerint az alkalmazkodás elsősorban a magánszektort jellemzi. Az állam csak kompenzálja a GDP-csökkenést, strukturális átalakulás nincs, ráadásul a 2011-es „kiengedést" egyszeri intézkedésekkel ellensúlyozták.
Bruttó külső adósság
A makromutatók nem rosszak, még sincs bizalom. A forint árfolyamának alakulása eltér a régiós valutákétól, és a széles értelemben vett régión belül - a visegrádi államokon kívül a balti országokat, Oroszországot, Romániát és Bulgáriát is tekintve - a relatív kockázati megítélésünk is rosszabb, pedig a 2008-as válságot megelőzően még egy kategóriában voltunk a többiekkel. 2010 áprilisától tart a leszakadás, és mára már rekordszinten van a kockázati felár.
A tartósan megváltozott környezetben nem valósítható meg a korábbi, külső forrásbevonásra alapozott növekedési modell. A hazai megtakarításokra alapozni csak hosszabb távon lehet, ez rövid távon nem jelent megoldást. A gazdasági szereplőknek évekig kevesebbet kell költeniük a bevételeiknél. A növekedési kilátások, a reálkamatok és a forintárfolyam alakulása is hatnak a GDP-arányos adósságállományra, nem elegendő a költségvetési számokat kordában tartani, fogalmazott a jegybank elnöke.
A bruttó külső adósság devizaszerkezetének alakulása
Forrás: Simor András előadása
Akár önbeteljesítő jóslattá is válhat az adósságpálya fenntarthatatlansága
Az adósság fenntarthatósága bizalmi kérdés, ha a kiinduló adósságszint magas, kis változások is drasztikusan módosíthatják a képet, rossz megnyilvánulásokkal akár önbeteljesítő jóslattá is válhat az adósságpálya fenntarthatatlansága. A pénzügyi válság óta a befektetők elvesztették a fogódzókat, és befektetők közé tartoznak a magyarok is - hangsúlyozta Simor András -, akik ugyanúgy mérlegelnek, hol fektessenek be tőkét. A válság előtt a növekedést stabil trendek jellemezték, ma bizonytalan, hogy hol van a középtávú növekedési potenciál.
Sikerülhet-e az adósság elleni harc, tette fel a kérdést az MNB elnöke, hangsúlyozva: hogy a költségvetési egyenleg várható alakulása, a növekedés és az árfolyam is kulcskérdés az adósság elleni harcban. Elmondta, hogy 2012-ben az MNB előrejelzése szerint a hiány a GDP 3 százaléka körül lesz, a kormány hiánycélja 2,5 százalék. A jegybank elnöke szerint ha a 0,7 százalékot kitevő költségvetési tartalékot nem költik el, tartható lesz a hiány, de 2013-ra már jelentős további intézkedések kellenek, ha az átmeneti bevételnövelő intézkedéseket valóban kivezetik.
Ami a növekedést illeti, ha a gazdaság középtávon képes 2 százalékos bővülésre -és a reálkamatok sem lesznek tartósan magasabbak -, a 2012-es strukturális költségvetési pozíció középtávú fenntartásával az adósság csökkenésnek indulhat. De látszanak a tartósan gyenge növekedés tünetei, költségvetési költekezéssel sem gyorsítható a gazdaság, a lakosság a bevételeit adósságtörlesztésre fordítja.
A legrosszabb minősítést a befektetők védelme terén kaptuk
A növekedés forrása lehet a termelékenység - „kapun belül", a vállalati szektorban vagy a gazdaság szerkezeti átalakítása révén -, a több munka és a tőke, vagyis a beruházás. De már a válság előtt is elégtelen volt a vállalati tőkefelhalmozás, a gazdaság nem volt képes új munkahelyeket teremteni. Mindeközben a termelékenység magas ütemben bővült.
A növekedés tényezői versenyszférában (százalék)
Forrás: Simor András előadása
A beruházások hiányának fő oka az alacsonyan értékelt makrostabilitás, a biztonságérzet hiánya - amit a magas állampapírhozamok és a magas kockázati felárak is tükröznek -, és ehhez járul az ellentmondásos a beruházásösztönzés. Hiába a társasági adó csökkentése, meg egyedi nagyberuházás, az általános beruházási klíma igen kedvezőtlen. Ezt mutatja a befektetők vélekedését számos tényező figyelembevételével összegző „Doing Business"-index is: Magyarország e tekintetben is elmarad régiós társaitól. A legrosszabb minősítést a „befektetők védelme" terén kaptuk. Ehhez járulnak még a magas országkockázati felárak - ami abban is megmutatkozik, hogy 2009 óta nincs nettó külföldi tőkebeáramlás Magyarországra - és a bankszektor gyenge hitelezési képessége, ami miatt egyébként életképes vállalatok sem jutnak forráshoz, és ez tovább rontja a növekedési kilátásokat. A vállalati hitelezés a balti államokéhoz hasonló mértékben esett vissza, pedig a válság első szakaszában a magyar GDP alakulása kedvezőbb volt, mint ott. A hitelezés 2008 óta folyamatosan csökken. A régióban 2010-ben megfordult a trend, nálunk nem. A külföldi bankok mérlegkiigazítási szándékát növeli a magyar bankszektort sújtó kiemelkedően magas különadó és a devizahitel-végtörlesztés mellett a bizalom hiánya is.
Ellentmondásos munkaerő-piaci intézkedések
A foglalkoztatási trendek a régió minden országában eltérnek az uniós irányvonaltól, de nálunk rosszabb a helyzet, különösen ami a szülőképes korú nők és a fiatalok foglalkoztatását illeti. Gyengék a munkakínálati ösztönzők, emellett a magas minimálbérek az alacsonyan képzettek munkakeresletét csökkentik, ugyanakkor magasan képzett munkavállalóból nincs elég. Mindennek következménye az alacsony foglalkoztatás és a foglalkoztatási ráta jelentős regionális egyenlőtlensége. Ellentmondásos intézkedések is nehezítik a helyzetet: kedvezőtlen például a minimálbér emelése, a béremelés szabályozása vagy az adójóváírás kivezetése, de vannak kedvező irányok, mint az általános adószint mérséklése, a részmunkaidős foglalkoztatás segítése vagy a bérlakáspiac erősítése. Nem megítélhető, hogy milyen hatása lesz például a munkanélküli segély időtartama csökkentésének vagy a közfoglalkoztatás kiterjesztésének.
A nem befektetőbarát gazdasági környezet a foglalkoztatást és a beruházásokat is csökkenteti. A jegybank elnöke szerint a versenyszféra foglalkoztatásának határozott emelkedéséhez a munkapiaci intézményrendszerben az alacsony keresetűek könnyített adóterhelésére és hatékonyabb aktív munkaerő-piaci politikákra lenne szükség.
Az államháztartás fenntarthatóságához nem elég a folyó hiány kontroll alatt tartása, szögezte le a jegybank elnöke. A magas magyar adósságszintek mellett olyan gazdaságpolitikai irányvonalra lenne szükség, ami mérsékli az országkockázati felárakat - ezáltal ösztönzi a beruházásokat és erősíti a bankszektor hitelezési hajlandóságát -, ösztönzi a működőtőke-befektetéseket - ehhez az ország-kockázati felárak csökkentésén túl egyéb lépések is kellenek, mint például a munkaerő képzettségének erősítése -, és javítja a foglalkoztathatóságot. Hasznos lehet kialakítani egy pénzügyi védőháló, de emellett a nem befektetőbarát gazdaságpolitikai elemektől mindenképpen érdemes tartózkodni.
