Az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetés-tervezete a kötelezettségvállalások tekintetében 1025 milliárd eurós összeggel (a kifizetések terén pedig több mint 972 milliárd euróval) számol. A tagországoknak 2012 végéig dűlőre kellene jutniuk annak érdekében, hogy a következő pénzügyi perspektíva megfelelő jogi és technikai előkészítésére elegendő idő álljon rendelkezésre. (A gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozásokról itt olvashatja Olli Rehn, a gazdasági ügyekért és a monetáris politikáért felelős bizottsági alelnök véleményét.)
A változás nem váratlan, hiszen a tagországok 2006-ban a bevételi és a kiadási oldal megreformálásához kötötték a 2007–2013 közötti költségvetés elfogadását. Barroso, a bizottság elnöke a tervezet benyújtásakor azzal érvelt, hogy az unió történetében először az uniót valóban egységes egészéként kezelő, „integrációs” büdzsé született, Janusz Lewandowski, a pénzügyi programozásért és a költségvetésért felelős biztos pedig úgy fogalmazott: kiadási oldalon evolúciós, a bevételek szerkezetében revolúciós a változás.
Kérdés ugyanakkor, hogy a gazdasági válság hatására hajlandóak-e a tagországok, – köztük Magyarország – közvetlen érdekeik feladására a szükséges strukturális változtatások meglépése érdekében – emelte ki Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Budapesti Gazdasági Főiskola EU Akadémia rendezvénysorozata keretében tartott kerekasztal-beszélgetésen.
Magyarországnak nem jó
Abszolút értékben nagy: 2011-ben 141,8 milliárd euró kötelezettségvállalást, illetve 126,5 milliárd euró kifizetést irányoz elő.
Relatíve kicsi: a tagországok összjövedelmének (GNI) kb. 1 százaléka.
Barroso „innovatív, ambiciózus és felelős” javaslatról beszél. Szerinte a relatív kis büdzsé okos elköltésével jelentős hatásokat érhet el Európa.
Saját forrásokból „táplálkozik”: mára ezek kb. háromnegyede a gazdasági teljesítőképességgel egyenesen arányos befizetés szemben a korábbiakkal, amikor a hozzáadottérték-adó (héa) alapú bevételek voltak túlsúlyban. 1988-ban az előbbi mindössze 10,9 százalékkal, az adó 60 százalékkal részesedett a büdzséből. 2005-ben az arány már megfordult: 74,5 százalék származott GNI forrásból és 14,1 százalék az adókon alapuló befizetésekből.
Az unió speciális visszatérítésekkel és egyéni kompenzációs mechanizmusokkal próbálta tompítani az egyenlőtlen helyzetet, ami mára egy kusza, átláthatatlan és messze nem igazságos rendszerhez vezetett.
Előre meghatározott kiadásokat finanszíroz; ezek közül kiemelkedik a közös agrárpolitika, illetve a kohéziós politika, együttesen a kiadások kb. háromnegyedét teszik ki.
Éves költségvetés, ám az igazán nagy viták hétévente, az éves költségvetések kereteit megadó ún. pénzügyi perspektíva kialakításakor zajlanak – most épp egy ilyen időszakban vagyunk.
Ha az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament elfogadja az Európai Bizottság által benyújtott, az EU 2014-2020 közötti időszakát meghatározó költségvetési tervezetét, Magyarország rosszul jár, mivel csökkenne a régiók támogatottsága és a hazánknak jutó agrártámogatás mértéke is kisebb lenne – jelentette ki dr. Hetényi Géza, a Külügyminisztérium főosztályvezetője a kerekasztal-beszélgetésen.
– A jelenlegi költségvetés a régiókat fejlettségük szerint különbözteti meg. A kevésbé fejlett régiókba azok tartoznak, melyek egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított GDP-je nem éri el az EU átlagának 75 százalékát. A hazai területek közül egyedül Közép-Magyarország (Pest megye és Budapest) tartozik a fejlett régiók közé, míg az ország többi régiója ilyen kevésbé fejlett terület.
Az Európai Bizottság következő 7 éves költségvetési tervezete szerint létrejönne egy harmadik, úgynevezett átmeneti régiókategória is, melybe azon területek tartoznak, amelyek egy főre jutó GDP-je az EU átlag 75-90 százaléka közé esik. A 2014-2020 közötti időszak költségvetését meghatározó javaslat ezeket a régiókat jelentősen támogatná, emiatt a szegényebb régióknak kevesebb forrás jutna. Mivel hazánknak nincs olyan területe, mely ehhez az átmeneti kategóriához tartozna, így ez a javaslat hozzájárul ahhoz, hogy csökkenne a Magyarországra jutó támogatás mértéke” – hívja fel a figyelmet a Külügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Hetényi Géza rámutatott arra is, hogy Magyarország támogatáscsökkenésének legjelentősebb eleme az, hogy a bizottság javaslata a közösségi támogatások összegét az egyes tagállamok GDP-jének 2,5 százalékában maximalizálná. Korábban az alacsony GDP-vel rendelkező tagállamok ennél magasabb támogatáshoz juthattak, ami erőteljesebb fejlődést tett lehetővé. Alapvetően ezt a célt – a lemaradók segítését – szolgálja az Európai Unió egyik alapelve, a kohéziós politika is. A tervezett, a jelenleginél alacsonyabb GDP-arányos plafon következtében a kevésbé tehetős tagállamok – közöttük Magyarország – jelenlegi helyzetükhöz képest rosszul járhatnak.
Összességében hazánk körülbelül a jelenlegi támogatás egyötödével kaphat kevesebbet a következő hétéves periódusban, amennyiben a 27 tagállam megszavazza a költségvetést ebben a formájában.
Barroso szerint viszont az új támogatási struktúra egyik legfontosabb hozama, hogy mindenegyes elköltött euró több célt szolgál: ugyanaz az összeg erősíti a kohéziót, növeli az energiahatékonyságot és harcol a klímaváltozás ellen, valamint támogatja a szociális célokat. Az agráriumnak juttatott pénzekből pedig nyer a zöldgazdaság. A cél, hogy mindenegyes eurócentből a legtöbbet hozzanak ki, és segítsék a támogatások felszívásának képességét.
– Nem az a lényeg, hogy mekkora forrás áll rendelkezésre, hanem az, hogy végül annak mekkora százaléka hasznosul – magyarázta a biztos a tervezet bemutatásakor.
Viták évek óta
Az uniós költségvetés tárgyalása évek óta heves reakciókat vált ki a tagállamokból. Három vitás pont van: a büdzsé nagysága, az egyes országok hozzájárulásának mértéke, és az, hogy melyik nemzet nyer és melyik veszít az üzleten. Most, amikor a tagállamok többsége hatalmas adóssággal és megszorítási kényszerrel küzd, különösen érzékeny mindhárom felvetés.
– A pénzügyi perspektíva körüli vitának várhatóan most is meghatározó eleme lesz az országok nettó pozíciója: minden ország – ha saját közvetlen érdekét tekintjük, teljesen logikusan – szeretné optimalizálni a közös költségvetésbe történő befizetéseinek, illetve a közös költségvetésből való részesedésének egyenlegét. Ez a szemlélet háttérbe szorítja a valódi integrációs célkitűzéseket, hiszen minden ország arra törekszik, hogy a már megszerzett „jogait” a lehető legnagyobb mértékben megőrizze.
Mivel a költségvetés méretének érezhető növelésére nincs esély, nagyon nehéz az érdemi elmozdulás a status quo-ról, ami a kiadások jelentős átcsoportosítását, esetleg új kiadási tételek megjelenését jelentené. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági válság, illetve az eurózóna válsága rákényszeríti-e az EU tagországait a fenti szemlélet megváltoztatására – tette hozzá Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője, az ICEG European Center tudományos főmunkatársa a kerekasztal-beszélgetésen.
Amennyiben a tagállamok elfogadják a bizottság 2014-2020-as időszakra vonatkozó költségvetési javaslatát, mind a befizetett összeg, mind a kapott juttatás változhat. A mezőgazdasági kiadások kurtítása Franciaországon fog a leginkább lecsapódni. A pénzügyi tranzakciókra vonatkozó tervezett új adó pedig a legnagyobb európai tőzsdéket működtető Angliának és Németországnak kerülhet a legtöbbe. A brit rabatt eltörlése is átrendezheti a befizetők és haszonélvezők mérlegét, kedvezve Franciaországnak és Olaszországnak.
