Kiégve

2009. szeptember 09. szerda - 00:00 /
  •    

A kiégés szakszóval leírt pszichés állapot lassan üzleti fogalommá válik. Amit takar, fontos figyelmeztetés egyénnek és munkahelynek egyaránt. A kiégett vagy a kiégés határán lévő munkavállaló mérhető károkat okoz saját magának, de az őt alkalmazó vállalatnak is. Nemcsak az emberbaráti szeretet, hanem a piaci érdek is azt diktálja tehát, hogy a munkaadó fordítson figyelmet a tünetek felismerésére, és igyekezzék megelőzni azok súlyosbodását. Ez ugyanis a leghatékonyabb kezelési mód.

kiégés fogalmát megalkotó Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus meghatározása szerint a kiégésszindróma a tartós érzelmi megterhelés (stressz) nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok elvesztésével jár, s amelyet a saját személlyel, munkával, illetve másokkal szembeni negatív beállítódás jellemez. Végső soron veszteségélmény, amelyet a gyász dinamikája jellemez.

A munkastressz néhány gazdasági vonatkozása

■ Nagy-Britanniában 40 millió munkanap veszteség származik a munkastressz okozta tényezőkből.

■ Ausztráliában évente 30 millió dollárt tesz ki a munkastressz okozta problémák kezelése.

■ Az Egyesült Államokban 550 millió munkanap vész el évente a stressz okán. Összességében ez azt jelenti, hogy a gazdasági veszteségek – a megbetegedésekből, balesetekből, hiányzásokból származóan – évi 150 millió dollár körül mozognak.

Forrás: Szigony Alapítvány

Depressziós világA WHO szerint a munkahelyi stressz és a túlterheltség okozta depresszió – amely 2030-ra a legfőbb betegségokká válik majd szerte a világon – a 21. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívása. Ezt a következtetést a Global Burden of Disease kutatás eredményei alapján vonták le, amely több mint százféle betegség által okozott hosszú távú károkat vizsgált.

A depresszió sokkal több, mint boldogtalanság. Hosszú távon keringési zavarokat okozhat, de az immunrendszer legyengítésével akár AIDS-hez is vezethet. A kiégés jelensége nem választható el a stressz fogalmától, tulajdonképpen egy krónikus stresszhelyzetre adott reakcióként értelmezhető. A stressz és kiégés fogalmát a pszichiáterek gyakran szinonimaként használják, a kiégés a depresszió „finomított" közlésmódja a páciens felé. Isabella Heuser a Berlini Charité – az egyetemi kórház – igazgatónője a német Der Spiegel magazinnak nyilatkozva azt mondta, hogy erre azért van szükség, mert a depresszió társadalmi elfogadottsága még mindig relatíve alacsony. A kiégés szó azt fejezi ki, hogy az ember erősen küzdött valamiért, sokat dolgozott, és elfáradt, ami társadalmilag jobban elfogadtatható, mint a depresszió, különösen a férfiak körében. S bár nem minden depresszió kiégés, de szinte minden kiégés kimerülési depresszió.

Rohamos növekedése miatt a kiégés egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Samuel Melamed professzor évtizedek óta kutatja ezt a területet. Az általa vizsgált több mint tízezer ember 20 százalékánál mutatta ki a kiégés tüneteit a német magazin szerint. Magyarországon, úgy tűnik, ennél is rosszabb a helyzet. A Burn Out Barométer által közölt adatokból kitűnik: a munkavállalók válaszai alapján közel 25 százalék mutatja ilyen vagy olyan mértékben a kiégés valamely tünetét – hívja fel a figyelmet Békési Gábor, az MBA Creative Team tanácsadója.

Verseny kifulladásig

A kiégés legfontosabb kiváltó okai között szerepel az állandó teljesítménykényszer. A szakemberek szerint a „multitasking" működés hosszú távon nem fenntartható, mert túlságosan nagy stresszt jelent az agynak. Tüneteit először segélyszervezetek önkénteseinél figyelték meg, és azóta is áll, hogy „veszélyeztetettnek" minősülnek az erős érzelmi megterheléssel járó munkakörben – például a nevelésben, ügyfélkapcsolati területen vagy éppen vezetőként – dolgozók. Növeli a rizikófaktort az extrém felelősséggel vagy folyamatosan változó munkakörnyezettel járó foglalkozás is.

Az előfordulás gyakoribbá válásának oka lehet, hogy világunkban minden lehetségesnek tűnik, ám ennek megfelelően az elvárások is folyamatosan növekednek. Emellett azonban az állandó bizonytalanság, a sikertelenségtől, a munka elvesztésétől való félelem, a reálisan nem elérhető célok kitűzése mind növeli a stresszfaktort. A szabadság növekedésével ugyanis az ember mindenért maga kell, hogy vállalja a felelősséget. A sikerért, de a bukásért is. Alain Ehrenberg francia szociológus szerint így a szabadság bizonyos esetekben növeli a stresszt, mert nem minden ember képes a sok választási lehetőség között boldognak lenni. Emiatt nő a depresszív megbetegedések száma.

A mások elvárásainak való megfelelés nyomása, a teljesítménykényszer, a konkurenciától való félelem és végül, de nem utolsósorban az elismerés hiánya mind közrejátszik a kiégésszindróma egyre gyakoribb megjelenésében. Ahogy a korlátozás érzete is, amely ugyanolyan feszítő hatású, mint a túlterheltség. A merev követelmények, a korlátozott karrierlehetőségek, az egyedi kezdeményezések elfojtása éppoly káros lehet.

Fontos tényező a munka parttalanná válása is. Bár hivatalosan egyre kevesebb a munkaóra hetente, a valóságban egyre kevesebben dolgoznak a hagyományos beosztás szerint, és nő a terhelés. Szinte elvárás a túlóra, a folyamatos készenlét, csak az gyakorta nem jelenik meg a fizetésben. A technológia fejlődésével lehetővé vált, hogy a felgyorsult világhoz alkalmazkodva dolgozni lehessen útközben, otthon vagy a családi kiránduláson is, és szinte elképzelhetetlen, hogy a szabadság alatt ne kelljen e-maileket csekkolni. Így nincs lehetőség valódi kikapcsolódásra. Az állandó munka valóban választásra kényszerít karrier és privát kapcsolatok között, a barátságok virtuális kapcsolatokká válnak, az ember elmagányosodik.

Amikor betegség lesz

Mindez akkor vezet ténylegesen pszichikai zavarhoz, ha a befektetett energia, a vele elért teljesítmény és az érte kapott jutalom nem arányos egymással. Például a munkáért kapott bér nem fedezi a megélhetést. Az elismerés lehet pénzbeli, megjelenhet karrierben, a munkahely biztonságában vagy akár a munkahely nem tárgyi megbecsülésében is. A megbecsülés pedig sajnos legalább annyira hiányzik, mint az anyagi biztonság. A vezetők többsége még mindig úgy gondolja, ha nem szid le valakit, az elég jelzés arról, hogy elégedett a munkájával.

Abban, hogy ki meddig bírja a terhelést, fontos szerepe van a kisgyermekkori életszakasznak. A központi idegrendszer kiépülésének idején a sok stressz hosszú távon érzékennyé teszi a hormonális vészjelző rendszert, amely így felnőttkorban is túl korán lép működésbe. A fiatalkorú depressziósok növekvő számában is szerepet játszik a növekvő stressz-szint, ráadásul ördögi körrel van dolgunk: a túlterhelt felnőttek stressze hat a gyerekekre is, akik így maguk is túlérzékeny felnőttekké cseperednek. A mindennapos trauma miatt a szervezet folyamatos vészjelzésre kényszerül, ami feszültséget, alvászavart, feledékenységet és az immunrendszer folyamatos terhelését eredményezi, majd végső soron teljes kimerüléshez vezet.

A kiégés fizikai tünetei megemelkedett lipid- és koleszterinszintet takarnak, amelyek szívbetegségek és agyvérzés, valamint a cukorbetegség kialakulásának legtipikusabb rizikófaktorai. A kiégett emberek emellett gyakran gyomor- és bélproblémákkal, izom-, csont- és ízületi problémákkal küzdenek. A folyamatos stressz strukturális változásokat okoz az agyban, amelynek eredményeként az érzelem feldolgozásáért felelős rész zsugorodik, és az agy egész volumene csökken.

A kiégés felismeréséről olykor villámcsapásszerű élményként számolnak be az érintettek. Van, aki hirtelen pánikrohamot kap a több száz olvasatlan levél miatt, más egyik napról a másikra elfelejt olyan alapvető és gyakran használt adatokat, mint a telefon PIN kódja vagy a saját bankszámlaszáma, vagy éppen azt, hogy hogyan kell spagettit főzni.

Öndiagnózis és vállalati segítség

A kedvetlenül végzett munka, a csökkenő teljesítmény, a gyakori hiányzás egyértelmű hátrányt okoz a kiégett dolgozót alkalmazó cégnek csakúgy, mint az olykor agresszívvá váló viselkedés, amely a csapatmunkát is veszélyezteti. A kiégett dolgozó ráadásul a körülötte lévőkre is negatív hatással van. Fokozott veszélyt jelent, ha a csapatában domináns szerepet tölt be, ha kis létszámú csapatban dolgozik, vagy ha a vállalat szempontjából kritikus fontosságú munkakört tölt be – hívja fel a figyelmet Békési Gábor.

A kiégés elleni leghatékonyabb védekezés az önismeret növelése. Ennek segítségével csökkenthetők a rizikófaktorok, tudatosan alakítható az énkép és a magunkkal szembeni elvárások. Emellett ez segít felismerni a túlterheltség jeleit is. A szakemberek szerint a leküzdés egyik fontos eszköze a sport, amely – mivel fiziológiailag a stresszre adott normális válasznak, a menekülésnek felel meg – alkalmas a levezetésre. Antidepresszánsok helyett mindenképpen a lélek ápolását javasolják. Bár vannak történetek menedzserekről, akik egyik napról a másikra az egész addigi életüknek hátat fordítva „lelépnek", a többség ezt nem tudja és nem is akarja megtenni, mivel az esetek nagy részében a kiégett ember alapvetően sikeres. Ezért az ezzel foglalkozó szakpszichológusok inkább egy-egy szálat keresnek a mindennapokban, amelynek megváltoztatásával már jelentősen javulhat a helyzet anélkül, hogy a teljes egzisztenciális és szociális környezetet meg kellene változtatni.

A cégek is sokat tehetnek saját alkalmazottaik lelki egészségéért és a kiégés megelőzéséért. A munkakörnyezet javítása, a megfelelő fény, a friss levegő biztosítása, pihenőszoba kialakítása mind apró segítséget jelenthet. Van olyan német multi, amely lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy WLAN kapcsolat segítségével a speciálisan kialakított, kényelmes és napos tetőteraszon lássák el feladatukat, ha úgy hozza kedvük, emellett hetente egy napot otthonról, távmunkásként végezhetik el munkájukat. Betiltották a túlórát, korlátozzák az e-mail forgalmat, és nagy figyelmet fordítanak arra, hogy dolgozóik megtanuljanak megfelelő fontossági sorrendet felállítani a munkájuk során. A téma szerencsére egyre nagyobb figyelmet kap. Szaktanácsadó cégek vállalják, hogy vállalati szinten kezelik a szervezetben megjelenő kiégést, és van olyan ország, ahol a „burnout" orvosilag olyannyira elfogadott diagnózissá vált, hogy betegszabadságra is küldik az érintett dolgozót. Ez pedig hosszú távon minden félnek javára válik.

A kiégés szakaszai és negatív hatásai

1. Idealizmus szakasza: lendületesség és maximalizmus a jellemző. A dolgozó kezdeményező, proaktív, elszánt.

2. Realizmus szakasza: jellemző az együttműködés, a feladat- és felelősség maximális elfogadása és a lojalitás.

3. Stagnálás szakasza: a dolgozó ügyel arra, hogy a feladatokat időben és legalább a minimumszinten elvégezze, azonban visszatartja a teljesítményét. Ő az, aki „nem kéri a labdát", valahol hátul mozog a pályán, és a munka nehezét inkább átadja a többieknek. Jellemző rá a gyakori kávészünet és a hosszabb ebédidő. Elkötelezettsége, lojalitása kétségbe vonható. Kevésbé nyitott a vezetők által kezdeményezett javító folyamatokra, a velük folytatott kommunikációját redukálja, és gondosan vigyáz arra, hogy mindig igazolni tudja az általa elvégzett munkát, ha az szükséges. Belső kapcsolatai romlanak, leginkább egyedül szeret dolgozni.

4. Frusztráció szakasza: a dolgozó érzékeli, hogy az előbbi szakasz következményeképpen csökkent a teljesítménye, nem hozza már a tőle megszokott eredményt. Fél a hibázástól, kétségbe vonja saját hozzáértését. Kételkedik abban, hogy meg tud felelni a vezetők elvárásainak, és mindenhez negatív a hozzáállása. Visszahúzódik, kollegiális kapcsolatai tovább romlanak. Szégyelli, hogy ő az, aki mindig az utolsók között teljesít.

5. Apátia szakasza: rideg, ellenséges, támadó viselkedés a jellemző (a vezetővel szemben akár direkt, akár indirekt módon, például a háta mögött, ezzel is gyengítve őt). A dolgozó nem hisz a kialakult helyzet megváltoztathatóságában.