A nagyfeszültség embere

2009. szeptember 09. szerda - 00:00 /
  •    

Az elmúlt másfél évtizedben viszonylag sűrűn hangzott el: tőzsdére megy a Magyar Villamos Művek. De a legfőbb tulajdonostól mégis csak mostanában hallhatta ugyanezt a közvélemény: a tőkepiac e fontos intézményén nemsokára valóban kereskedni lehet az MVM-papírokkal. A kormány azt is kilátásba helyezte, hogy "népi" részvényekkel is találkozhat a lakosság. Ezzel párhuzamosan alakította át, frissítette fel az áramtermelés, áramkereskedelem hazai nagyvállalatának menedzsmentjét is: cégen belülről keresett és talált új vezérigazgatót, a Cambridge-ben végzett Mártha Imrét.

Májustól egy szokatlanul ifjú szakember, a legjelesebb brit egyetem közgazdász diplomájával rendelkező Mártha Imre, aki a legutóbbi időkig az MVM áramkereskedő cégét vezette, az egész nagyvállalat első számú menedzsere.

– A Cambridge-ben diplomázott közgazdász számára leginkább a liberalizált gazdasági környezet jelenti az "otthonos" mozgásteret. Hogyan fogadja most, első számú vezetőként a villamos energetikai szakmának nemrégiben címzett konjunktúraintézeti elemzés "üzenetét": a fogyasztói árak kisebb-nagyobb mértékű csökkentése is csak akkor következhet be, ha valóban liberalizálódik a szektor, s a termelők is versenyezve érik el profitjukat?

– A brit iskola valóban kiemelten kezeli a liberalizált piacokat, de azt is tudni kell, hogy a híres angol közgazdászok közül sokan – így Keynes – az állami intervenció fontosságát is fenntartják. A verseny, a liberalizmus az energiapiacon is nélkülözhetetlen, rászorítja a vállalatokat a hatékonyságra. Az energiaszektor helyzete azonban speciális, s jól látható, hogy az Európai Unió mindegyik tagállama kínlódik, keresve azt, hogy miként lehet liberalizált környezetben olyan EU-konform megoldásokat találni, amelyek nem torzítják a versenyt, s egyben megfelelnek az állami céloknak is.

– Azaz?

– Az árak kordában tartása, a szociálpolitika, a gazdaság versenyképességének javítása, a beruházások ösztönzése vagy éppen a klímavédelem ilyen "állami" ügy. Ezek a célok gyakorta szembemennek az abszolút piaci versenyre való törekvéssel: van állam, amelyik erősebb intervenciót szorgalmaz, van, amelyik gyöngébbet, de mindegyik birtokol olyan eszközöket, amilyenekkel szükség esetén beavatkozhat a folyamatokba, nemritkán az EU ellenkezését is kiváltva.

– A magyar állam két területen is hosszú távú garanciákkal operál. Túl azon, hogy az áramtermelők profitja mértékéről "gondoskodik", nem változtatta meg azt a paragrafust sem, amelyik a hosszú távú vásárlási szerződések rendszerét megengedi. Ezekkel az "örökségekkel" mit kezd az MVM vezérigazgatója?

– A Magyar Villamos Művek rendkívüli erőfeszítéseket tett és tesz arra, hogy a hosszú távú megállapodások rendszerét újratárgyalja. Számos módosítást sikerült elérni partnereinkkel, s az EU például már nem emel kifogást a rövidebb futamidőkre vonatkozó szerződések ellen. Az erőművektől az áram átvételére vonatkozó megállapodások most már nem 15-20 évre szólnak, hanem ötre. Az árszerkezetet is sikerül piackonformmá tenni. Az MVM és az erőművek közötti szerződések háromnegyedét mind az uniós, mind a hazai környezet kifogástalannak tartja. A több évre szóló megállapodások, kivált, ha beruházások valósulnak meg a háttérben, elfogadott gyakorlatot jelentenek. A beruházásokat finanszírozó bankok szóba sem állnának az energetikai vállalattal, ha nem biztosak abban, hogy a hitel felvevőjének stabil a piaca.

 – Már az MVM kereskedővállalatát irányította azokban az években, amikor elkezdték "átszabni" a hosszú távú megállapodásokat, de akkor is, amikor létrehozták az ország első "elismert vállalatcsoportját", papírra vetették a középtávú üzleti stratégiát. A tulajdonos most ezekbe a folyamatokba avatkozik be az új vezérigazgató segítségével?

– A gazdasági társaságokról szóló módosított törvény hozta be az "elismert vállalatcsoport" fogalmát mint korszerű irányítási eszközt, az MVM pedig elsőként meg is valósította: jogi és szakmai bravúr volt a vállalatok újszerű összehangolása. Mindezt úgy kellett végrehajtani, hogy az új irányítási rendszer az "engedélyesi" tevékenységet nem befolyásolta, a központ nem vonta magához az erőművek, a kereskedőcégek direkt szakmai felelősségét. A kormányzat legújabb MVM-es tervei ezen a szervezeti állapoton nem változtatnak. A rendszerirányító vállalat, a Mavir – éppen azért, hogy a szakmai döntések befolyásolásának legkisebb gyanúja se merülhessen fel – ez idáig sem volt az elismert vállalatcsoport része. Az igaz, hogy a szaktárca a leválasztás módjával jelenleg is foglalkozik, de mindenképp megvárják az Európai Unió erre vonatkozó döntését. Brüsszel maga is bizonytalan abban, hogy előírja-e a rendszerirányító cégek leválasztását, vagy csak ajánlják e lépést az országoknak, s lehet, hogy többféle lehetőséget hagynak meg.

– A villamos energia alaphálózatát tulajdonló, működtető Mavirt megtartani, vagy inkább elengedni a szerencsésebb?

– Hasonló tulajdont működtet a Mol, a nagynyomású gázszállító gerinchálózatának ugyanaz a funkciója, mint a Mavir átviteli hálózatának. Mindkettőt roppant részletes jogi szabályok alapján lehet csak működtetni. Sőt, a tevékenység minden eleme hatósági áras, a szaktárca minden évben előírja, hogy a rendszeren mennyiért mehet át az áram minden egyes kilowattórája. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az átviteli hálózat kikerül-e az MVM irányítása alól, vagy, mint a Molnál, a cégen belül marad.

– Korábban ennek a vállalatnak az éléről váltották le azt a vezetőt, akinek "bűnéül" rótták fel, hogy nem a szakmából jött, hanem jogászként irányította a társaságot. Most az egész MVM élére egy fiatalember kerül, aki nem erősáramú villamosmérnök. Tart-e attól, hogy a szakma önt is "ledarálja"?

– Abszolút nem félek. Miután végeztem Cambridge-ben, s tettem egy rövid banki kitérőt, az energetikába jöttem dolgozni. Először Londonban egy áramkereskedő vállalatnál tevékenykedtem, majd az MVM-ben folytattam, s már a harmadik kormányt élem itt meg: nem idegen sem a vállalat szervezete, sem annak menedzsmentje, s nem idegen az MVM-et körülvevő kormányzati szervekkel való együttműködés sem. De ismerem a tulajdonos gondolkodását is, hiszen az MVM-mel elsőként éppen a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV képviseletében kerültem kapcsolatba. A cégcsoportban megvan az a szakértelem, melyet megfelelően használva kifejezetten jó munkamegosztás alakulhat ki villamosmérnök, jogász, közgazdász között. Kiemelkedő potenciállal rendelkező, tőzsdére készülő nagyvállalat az MVM, mely óriási beruházásokat készül végrehajtani.

– Magyarországon pár éve rácsodálkoztak az egyik itt lévő holland elektronikai cég vezetőjének pályafutására, mert egyik napról a másikra átigazolt egy sörgyárhoz, később pedig egy cigarettacéget igazgatott. Közgazdász-menedzserként ön is ilyen?

– A mai üzleti, globalizált világban nem elsősorban az adott ember képzettsége, "szakiránya" határozza meg azt, hogy milyen vezető. Fontosabb az, hogy milyen ember, hogyan bánik a kollégáival, emberséges-e, tisztelettudó-e, eligazodik-e a különböző munkakultúrák között, van-e jó kapcsolatteremtő képessége, jó munkabírása, beszél-e nyelveket, s mindezt úgy teszi-e, hogy az adott céget szolgálja, s nem akar uralkodni rajta. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan embereket kell ültetni a vezetői székbe, akik nem értenek az adott szakmához. Magam az egyetem után szinte az energetikában nőttem föl, s kicsit villamos szakembernek is érzem magam. De a lényeg nem ez, hanem hogy a fölsorolt tulajdonságokkal hányadán áll az ember.

– A tavaly még létezett közüzemi rendszerbe elkezdtek visszaáramolni a versenypiacon lévő nagyfogyasztó cégek. Hogyan fogadta az üzleti élet szereplőinek eme döntését, s milyen folytatást vél?

– A közüzemi rendszer helyébe lépő egyetemes szolgáltatás a lakosságot és a valóban kis csatlakozási teljesítményű vállalkozásokat "fedi le", az ellátásuk hatóságilag kontrollált áron történik. Az összes többi fogyasztó a szabadpiacon van. A "közüzemi" rendszerbe ma már nem tudnak visszaáramlani, a szolgáltatók között tudnak vándorolni legfeljebb. E fogyasztók, ha váltani akarnak, bizonyosan azonnal kapnak három-négy ajánlatot a versengő kereskedőktől. Ez végül is kedvező folyamat, vigyázni legfeljebb arra kell, hogy ne álljon meg a verseny. Ennek érdekében az MVM igen sokat igyekszik tenni, komoly összegeket fektettünk abba, hogy nemzetközi távvezetékek épüljenek, s az export-import lehetőségek ne legyenek korlátozottak. Jelentős beruházások is elindultak: Vásárosnaményban kombinált ciklusú gázerőmű épül, Pakson pedig teljesítménybővítés folyik, három blokknál már befejeződött a munka, a negyediknél is végeznek hamarosan. Intenzív tárgyalásokat folytatunk a Mátrai Erőmű vezetőivel egy új lignitblokkról. E törekvések lényege az, hogy legyen elegendő kínálat, azaz ne legyen akadálya a versenynek.

– Felértékelődik-e az import s a tranzit is?

– Ma Magyarországon bárki, akinek van engedélye, tranzitálhat, az MVM-nek már régen nincs kizárólagossága. Legalább ötven kereskedőcég foglalkozik ezzel, s ha bejelenti az adott társaság a Mavirnak, hogy északról délre energiát akar szállítani, kifizeti a hatóságilag szabályozott díjakat, akkor azt gond nélkül meg is teheti. Nyitott a piac tehát. A probléma viszont az, hogy Európa déli régiói mind intenzívebb szívó hatást gyakorolnak térségünkre, mivel nagy mennyiségű importra szorulnak az országai: tőlünk és rajtunk keresztül északi szomszédainktól egyaránt vásárolnak.

– Ezt hogy viseli a hálózat?

– Nem túl jól, átlagosan közel ezer megawatt zúdul át az országon – északon bejön, délen kimegy -, vagyis annyi, amennyi a hazai csúcsfogyasztás hatoda.

– Délkeleti szomszédunk azonban eladni is kész.

– A román piacon valóban vannak időszakok, amikor olcsóbban lehet vásárolni. De csak egy olyan távvezetékünk van, amely Romániával összeköt bennünket. Ezért is üdvös, hogy még ennek az évnek a második felében üzembe helyezünk egy második távvezetéket Békéscsaba és Nagyvárad között, s így már valóban lesz elégséges feltétel ahhoz, hogy az olcsóbb energiát – ha adódik ilyen lehetőség – be lehessen hozni.

– A távvezetéken, a vásárosnaményi, a paksi erőműfejlesztésen túl mi fér még bele egy középtávú új "vagyonleltárba"?

– Az alapkérdés valóban az, hogyan tudjuk az erőművi beruházások révén a kínálatot növelni az országban. De nem csak azért sürgős a fejlesztés, mert hosszú évek óta nettó importőrök vagyunk, hanem azért is, mert jelenlegi erőműveink öregszenek, egy részüket le kell selejtezni. A paksi, vásárosnaményi beruházások mellett szó van egy kelet-magyarországi ukrán erőmű építéséről, az E.On is tervez egy 400 megawattos kombinált ciklusú erőművet, s a megújuló energia hasznosítására is számos fejlesztés veszi kezdetét. De ahhoz, hogy rendben megvalósuljanak a projektek, az is elengedhetetlen, hogy stabil szabályozási környezet legyen. Ellenkező esetben a befektetők megriadnak, elfordulnak a hazai beruházásoktól. A bizonytalanság miatt 2000-óta nagy erőmű-beruházás nem volt az országban. A mostanában körvonalazódó erőmű-építési hullám növelni fogja a kínálatot, s egyben javítja a környezetvédelmi előírások betarthatóságát.

– De olcsóbb áramra ne gondoljunk?

– Csodák nem lesznek, Európában nem sok esély van arra, hogy árcsökkenés következzék be. A gázárak szárnyalnak, márpedig vagy a fosszilis energiahordozóból, vagy az uránércből lesz villamos áram, de ez utóbbi is drágulni látszik, kiváltképp azért, mert Kínában, Indiában, Oroszországban és még sokfelé a világban atomerőmű-építési hullám van. Ha a primer energiahordozók ára emelkedik, akkor, sajnos, az azokból termelt villamos áram is drágul. Nekünk arra kell koncentrálni, hogy semmiképpen se legyenek magasabbak az áraink, mint a környező országokban, különben elveszítjük a versenyképességünket.

– A kormányzat eltökélte, tőzsdére viszi az MVM-et, meg azt is, hogy "népi" részvényekkel kedvez a befektetni kész lakosságnak. Mennyire van a társaság attól, hogy bevezethető legyen a börzére?

– Az MVM tőzsdeképessé tétele alapvető, de ez azért nem okoz komoly fejfájást, a vállalat ma is szinte mindenben megfelel a börze követelményeinek. A "népi" részvény nem jelent mást, mint azt, hogy a tulajdonos állam majd eldönti, a kibocsátás mekkora része szolgálja a lakossági kört. Így legfeljebb arra érzünk ösztönzést, hogy még jobb vállalat legyünk, s nyugodt szívvel biztathassunk mindenkit arra, hogy vegyen a papírjainkból.

– A nem is túl régen Cambridge-ben diplomázó fiatalember az ország egyik leghatalmasabb vállalatának élére kerülve különleges tapasztalatokra, vezetői ismeretekre szert téve válhat-e majd a neves angliai egyetem tankönyvíró professzorává?

– Ma még nem érzem magamban azt a késztetést, hogy tudományos munkákat tegyek le az asztalra, de az a hat és fél év, amit megéltem már az MVM-ben – és ami reményeim szerint még előttem van -, óriási élmény és ismeretanyag is egyben: valóban érték lehet minden egyetem számára. Az, hogy most vezérigazgató lettem, nem hoz túl sok új meglepetést, mert eddig is igen jó "rálátásom" volt az MVM egészére. Amúgy pedig valóban elraktározom az élményeket, kockás jegyzetfüzeteket használok igazi naplóvezetésre. Az ódivatú módszer igen hasznos ma is, vissza lehet keresni minden fontos tárgyalást, információt. És ezt csak én tehetem meg, mert nincs az interneten, nem lehet feltörni.

– Két éve a Mátrai Erőmű téli "lefagyása" komoly ellátási zavart jelentett az országban, korábban pedig az MVM mentette meg a Vértesi Erőművet a bezárástól, melyről akkor épp kormányzati döntés született. Ilyen éles helyzetek ma is, holnap is adódhatnak – felkészült rájuk?

– A kereskedelemben jól ki lehetett tanulni az azonnali döntések szükségességének helyzetét. A taktikám az volt, és azt viszem tovább is, hogy döntések előtt minden olyan szakemberrel konzultálok a társaságon belül, s szükség esetén kívül is, akinek a szakismerete, információja mérvadó. A cég igazgatósága pedig az energetikai szakmai hátteret tekintve is különlegesen jó kvalitású testület, a stratégiai, befektetési, nagy horderejű üzleti kérdésekben eleve ebben a körben születnek a döntések.

– Az MVM-es vezetők és eddigi munkatársai közül lépett előre és föléjük – ezzel együtt is megbízik bennük?

– A kollégáimban? Feltétlenül.

Mártha Imre
Kisvárdán született 1975 februárjában. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban és Nagy-Britanniában, a kenti St. Lawrence College in Thanetben végezte, a Cambridge-i Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát, majd ugyanitt ugyancsak közgazdaságtanból Master of Art fokozatot. Dolgozott Budapesten a Eurocorp International Finance Rt.-nél és a Westdeutsche Landesbank Investment Rt.-nél, a brit Enron Europe Limited magyarországi képviselőjeként, majd az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság energetikai és infrastruktúra igazgatóságán volt ügyvezető igazgató. 2002-től a Magyar Villamos Műveknél töltött be különböző pozíciókat, 2003 és 2006 között kereskedelmi igazgató, majd kereskedelmi vezérigazgató-helyettes és az MVM Trade Zrt. vezérigazgatója lett. Nevéhez fűződik az MVM Csoport kereskedelmi tevékenységének piackonform, az EU-előírásoknak és az európai versenypiaci gyakorlatnak megfelelő átszervezése, a kereskedelmi üzletág – nagykereskedelem és a közvetlen fogyasztói értékesítés – szakmai felügyelete (MVM Trade, MVM Partner, MVM ADWEST). Az elmúlt évek során az ő vezetésével zajlottak le az MVM kapacitás-árverései.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor