A mai, nagyhatalmi érdekszférákra bomló világban egyre nagyobb jelentőséget kap a különböző energiahordozók, az egyes iparágak számára elengedhetetlen nyersanyagok feletti kontroll. Egy energiapiaci monopolhelyzet az adott ország geopolitikai mozgásterét, befolyásszerzését is elősegítheti – erről a Klasszis Média korábbi rendezvényein, legutóbb a Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia keretében is sok szó esett már.

Kína különösen kiemelkedik ebből a szempontból, a meglévő stratégiai erőfölényét pedig folyamatosan ki is használja, például az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi tárgyalásokon.

„Kína birtokolja a világ jelenlegi ritkaföldfémkészletének 90 százalékát, míg a kritikus nyersanyagok feldolgozói kapacitásának 50-90 százalékát, amivel képessé vált arra, hogy zsarolja az Egyesült Államokat vagy a nyugati világot. Kínában ugyanis olcsón ki lehetett építeni ezeket a kapacitásokat, miközben olyan szigorú környezetvédelmi előírásoknak sem kellett megfelelniük, mint a nyugati versenytársainak” – adta meg az alaphangját az idei első Klasszis Befektetői Klub energiaipari trendekről és kilátásokról szóló kerekasztal-beszélgetésének Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője.

Ritka és kritikus: mi a különbség?

Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni a különbséget a két említett energiahordozó-típus között. A ritkaföldfémek kategóriájába összesen 17 anyag tartozik. Ezek kevésbé ismert kémiai elemek, mint például a lantán, a cérium, a gadolínium, vagy épp az ittrium.